Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)
Pók Judit: Szabolcs és Szatmár megye földrajzi képe a XVIII. század végén
néhányat említsünk közülük. A mocsaras árterület közlekedésre teljességgel alkalmatlan, így a vízi út nagy fontossággal bír. Éppen ezért a réveket, kompokat, gázlókat nagy pontossággal tüntetik fel az első katonai felvételben. Tiszakóródon például van egy komp a gyalogosok számára, Csenger pedig a Szamosnál igen fontos átkelőhely. Tunyog és Matolcs között, ugyancsak a Szamoson, egy jó komp áll rendelkezésre. Berencénél szintén van egy komp, amin könnyű szekerek egyesével átkelhetnek. Olyan gázlók is előfordulnak a folyókon, ahol alacsony vízállásnál át lehet lábalni, például a Szamoson Óvárinál, a malomnál. A folyók mentén, a mocsaras ártereken sok a rét, a legelő, nagy erdőségek húzódnak. Ezekben, a Tiszánál és a Szamosnál sok a gyümölcsfa. Alma, körte, szilva és dió terem, annyi, hogy a lakosok Bél Mátyás szerint „szekérszámra hordják a környékre eladni". 26 Egyébként az erdők nagyon sűrűk, sok mocsár szeli át őket, az utakat leszámítva legtöbbször járhatatlanok. Néhol ún. szállások fordulnak elő, mint például a Szamos melletti Gyülvész erdőben. Sőt egykori falvak is felfedezhetők, amelyek ekkor már csak puszták, mint maga Gyülvész (róla kapta az erdő elnevezését), vagy Gelénes Vetés és Szatmár között. A két legnagyobb folyót, a Tiszát és a Szamost részletesebben is ^mutatjuk, mivel a katonai felvételben is igen nagy hangsúlyt kapnak. A Tisza Szatmár megye természetes északi határát képezi. Tarpánál 150-180 lépés széles, meredek, 2-3 ölnyi magas partja van. 27 Mélysége közepes vízállásnál 8-10 öl. Agyagos, néhol homokos a medre, sehol nem lehet átkelni rajta. Tavasszal, áradáskor több mérföldnyire elönti a környéket, és a települések között minden kapcsolatot megszakít. Átlagosan 15-20 napig tart az az időszak, amíg szekérrel nem lehet közlekedni az ártéren. 26 Bél Mátyás: Szatmár megye ismertetése. Kézirat 1727 körül. Latinból fordította: Soós Imre. Közreadja: Kávássy Sándor. In: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás HI-IV. Szerk. Dr. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1982. (a továbbiakban Bél Mátyás) 31.o. 27 1 bécsi öl=6 bécsi láb= 1,896 m
