Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Pók Judit: Szabolcs és Szatmár megye földrajzi képe a XVIII. század végén

A felvétel elkészülte után féltve őrzött, a nyilvánosság elől teljesen elzárt hadititok lett. A Birodalom legfelső katonai vezetése is kizárólag császári engedéllyel tekinthetett bele.

12 Használatát illetően úgy rendelkeztek, hogy háborús szituációban az érdeklett lapokat a bécsújhelyi katonai akadémia növendékei lemásolják, és a csapatok ezeket használhatják. Az anyagot többször menekítették a bécsi Hadilevéltárból, például 1805-ben Napóleon elől 200 ládában a Habsburg Birodalom legkorszerűbb erődjébe, Péterváradra. 1806-ban visszakerült Bécsbe, majd 1809 és 1810 között ugyanezt az utat újból megjárta.

13 Magánszemély először 1840-ben nyert betekintést az anyagba, amikor is gr. Andrássy György és gr. Széchenyi Miklós néhány magyar felvételi lapot lemásolhatott. E nagy jelentőségű térképmű a titkos kezelés, az cizártság, majd a nehéz hozzáférhetőség következtében alig lehetett hatással a térképészet fejlődésére, és a titkosság feloldása után is holt anyag maradt. 1928-ban Eperjessy Kálmán, majd Borbély Andor és Nagy Júlia hívták fel a figyelmet rá. A térképszelvényekről másolatok készültek (Hadtörténeti, Térképészeti Intézet), mondhatjuk, ismertté váltak a kutatók számára. Ugyanez a hozzájuk szorosan kapcsolódó leírásról nem mondható el. A Hadtörténeti Intézet másolatokat készített ugyan róla, Eperjessy Kálmán és munkacsoportja pedig átírta gótról latin betűs németre, ami megkönnyíti a feldolgozást. Valószínűleg azonban nagy terjedelme is hozzájárult ahhoz, hogy ezután levéltárba került (Hadtörténeti Intézet), és napjainkig csak néhány megye leírása jelent meg. Mivel az egész felvétel katonai célból, a hadsereg számára, katonai apparátus által jött létre, ezért csakis katonai szempontok határozták meg, milyen adatokat rögzítettek. Ebből következően az országleírás specifikus, ugyanakkor tartalmilag és műfajilag is igen sokrétű forrás. Elsősorban a katonai jelleg dominál benne, azaz a hangsúlyt a terepre, tereptárgyakra, vizekre, erdőkre, rétekre, mocsarakra, utakra helyezték. Ezentúl azonban azt is elmondhatjuk róla, hogy a XVIII. század végének történeti, földrajzi, gazdasági, társadalmi, építészeti stb. adatokban leggazdagabb anyaga. Nagy előnye a le12 Eperjessy: Kézirati térképek..., 13. o. 13 Gábor - Horváth, 12. o.