Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

A leggyakrabban előforduló pénznemek a XVII. század végéig

IMPERLÁLIS — A Habsburg Monarchián belül vert pénzek elnevezése. Értékük és minőségük is a legmagasabb volt a Magvar Királyságban. A tezauráció fontos eszköze volt, valamint a keleti kereskedelem egyik fontos pénzneme. r

rRÉa (Gráci) — A stájer tallérok népi elnevezése, szintén a Habsburg pénzláb szerint készítették ezeket, igen kedveltek voltak, árfolyamuk megegyezett az imperiális tallérokéval. SZEGES — Az erdélyi tallércsegelyek (nem kör. hanem általában hat- és nyolcszögű tallérok) népi elnevezése. Jó minősége miatt kedvelt pénz volt, de a török kereskedelem, valamint a pénzfelhalmozás miatt mára igen ritka és értékes tallértípus lett a gyűjtők számára. OROSZLÁNOS — Nevét a tallér hátán lévő álló oroszlánról kapta. 1575-ben kezdték verni a németalföldi tartományok, városok és egyéb pénzveréssel felruházott helységek. Pénzlába gyengébb volt az imperiális talléroknál, és általában a Magyar Királyságban 20 dénárral kevesebbet ért azoknál. A XVII. században igen elterjedt kereskedelmi pénz volt, amit a németalföldiek a Kelettel (Oszmán Birodalom) történő kereskedelem céljából készítettek igen nagy mennyiségben. A török által kedvelt pénz alacsonyabb ezüsttartalma miatt sok spekulációra adott alkalmat, ezért Magyarországon sokszor fenntartásokkal fogadták forgalmát. GULDEN (forint) — Nevezhetnénk tallérnak is. hiszen német nyelvterületen ez is hivatalos név volt. Viszont a XVII. század végén a gulden (forint) elnevezés a kétharmad tallérokat jelentette. Nagy tömegű beáramlásuk sok zavart okozott a pénzforgalomban, mivel a talléroktól eltérően ezeket rossz