Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)
Kujbusné Mecsei Éva: Röviden a diplomatikáról.
dést tartalmazza a contextus vagy textus. Rendszerint ezelőtt áll a protocoüum (bevezető rész), míg utána az eschatocollum (záró rész). A) A protocoüum részei: a/ Invocatio (fohászkodás), Istennek, Jézusnak vagy a Szentháromságnak a segítségül hívása. b/ Intitulatio (az oklevéladó neve és címe). Az oklevéladó (auctor) az a jogi személy, akinek a nevében vagy megbízásából történt az oklevél kiállítása, akitől az oklevél tárgyául szolgáló jogi cselekmény származik. Az oklevéladó nevéhez általában alázatossági formulát fűztek, pl. Dei gratia, divina favente clementia. cl Inscriptio vagy adresse: annak a megnevezése, akihez az oklevél szól. Ez sokszor nem egy meghatározott személy, hanem általánosságban szól az olvasókhoz, a hívőkhöz, az alattvalókhoz. ál Salutatio (üdvözlés), melyet olykor a rendelkezés örök érvényére vonatkozó egészít ki vagy helyettesít, így: in perpetuum. A protocollum részei (az invocatio kivételével) általában egyetlen mondatban vannak felsorolva. B) A contextus részei: a/ Arenga: általános gondolatot tartalmazó mondás, amely az oklevélbe foglalt intézkedést van hivatva megokolni valami filozófiai, teológiai vagy jogi igazsággal. Sokszor hiányzik is az oklevélből, máskor csak általánosságban szól. Gyakori a szentírásból vagy máshonnan vett cikornyás kifejezés. Ez az oklevél legváltozatosabb része. b/ Promulgatio: az oklevél tárgyául szolgáló ténynek az érdekeltekkel való közlését fejezi ki. Gyakran az arengával való kapcsolatot kifejező egy-két szó helyettesíti. cl Narratio: az oklevéladó elhatározását és az oklevél kiállítását előidéző tények és körülmények elbeszélése. Az adománylevelekben ebben a részben sorolják fel az adományt nyerő tetteit és szolgálatait, ami gyakran fontos történelmi események elbeszélésére ad alkalmat. ál Dispositio: az oklevéladó akaratának nyilvánítása, amely rendszerint az oklevél által bizonyított jogi cselekményt foglalja magába. Sok esetben azonban a jogi cselekmény előadása a narratioban történik
