A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)

NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Gottfried Barna: Szántó Lőrinc székely tüzér visszaemlékezése katonaidejére, 1911–1914

Szántó Lőrinc székely tüzér visszaemlékezése katonaidejére, 1911-1914 oroszok rohamra készülnek és azonnal kartáccsal55 kezdett lövetni. Az oroszok visszavonultak. Monastraciskánál egy völgyben fekszik, melyen töltött út vezet át. A köd teljesen kiment. A faluból az ellenség is vonult vissza. Szabad szem­mel jól lehetett látni, mert 1 km távolságra voltak. Pokoli dolgot vittünk vég­be, Sodorna és Gomora jutott eszembe. A falu fölött, a másik oldalban volt egy szalmakazal, vállalkozni kellett önként, ki megy át egy szakasszal [két ágyú] a szalmakazalhoz. Krinner hadnagy engemet kiválasztott. Mentünk, és mit láttunk? Az udvarokon lovaknak a kumet [ovális alakú favázas igaszerszám, hámtípus] a nyakára, a másik nyergeivé, a hevederek lógtak, a konyhák elejébe egy ló befogva, a másik meglőve. A házak tele sportsapkás [sic!] emberekkel. Az út tele cukros és kásás zsákokkal. A szekerek feldőlve, a lovak kidőlve ver­gődtek. Megérkeztünk a tűzállásba, ahonnan előre időzített srapnellel56 kezd­tünk lőni a kukoricaföldre, amely tele volt orosz gyalogsággal. Én nem tud­tam, hogy miért, de Potyo [Potyó?] András egy karabéllyal lőni kezdett. Kér­dem tőle, mire lő? Azt mondotta: »Ne, egy kozák a szalmába! Nem szabad lőni, mert nincs fegyvere!« Magamhoz szólítottam [a kozákot]. Szegény kétségbe volt esve. Az egész üteg együtt volt és jött a parancs visszavonulni. Gondoltam, most mi is visszakapjuk, amit adtunk. Csak lépésben szabadott visszavonulni. Az oroszt magunkkal vittük. Itt említem meg, mikor értünk Galíciába, nem bírtunk egy Cseklea nevű ru­das lovassal, állandóan énekelte: »Megállj, megállj kutya Szerbia. Nem oda me­gyünk Cseklea! Valami mást!« Az első lovas egy Todorika nevű volt. Csak lé­pésbe kellett visszavonulni. Cseklea félt, amit észrevettem, és kezdtem énekel­ni neki: »Megállj, megállj, kutya Szerbia! Na most kell énekelni!« Cseklea azon­ban egyre Todorikát bíztatta, hogy »Hajtsad, Todorika!« Sokszor megismétlő­dött, míg együtt voltunk. Szerencsésen visszajutottunk régi állásunkba. A dél­előtti csetepaténál egy emberünk meghalt, kit Mezei Mihálynak hívtak. Úgy gondolom, gyergyóditrói volt. Délután az ütegek szorult helyzetbe kerültek. Nem volt már visszavonu­lási út, mert az oroszok nagy haderővel jöttek és elvágták, megszállták. Kes­keny erdei utakon indultunk vissza. Karg János altábornagy a kettes közös 55 Az I. világháború idején már elavult tüzérségi lövedékfajta, amely hüvelybe csomagolt apróbb golyókból állt. Huzagolás nélküli ágyúcsőben használták. A kilövés alkalmával a golyókat tá­roló eszköz már a csőben megrepedt és a golyók szétszóródva repültek ki. Közelről támadó élőerő ellen használták. 56 A srapnel a 16. században már tömegesen használt kartács modem változata. A gránátban a robbanótöltet körül fémgolyók helyezkedtek el, amelyek a gránát felrobbanásakor kiszabadul­va fejtették ki hatásukat. Kifejezetten élőerő ellen használták. A nevét feltalálójáról, Shrapnel angol tüzértisztről kapta. 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom