A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Gottfried Barna: Szántó Lőrinc székely tüzér visszaemlékezése katonaidejére, 1911–1914
Gottfried Barna Szolgálati idő két év! Az 1911-ben bevonultakon kezdődik [a leszerelés]. Örvendeztem én is. Vártam a leszerelést. Hiába örvendeztem, mert mint nélkülözhetetlent visszatartottak. A zsoldon felül havi 5 korona díjat minden hónap elsején fizettek. Nem sok pénzt volt, de mégis sok. Lehetett belőle szépen járni moziba, színházba, vendéglőbe, jó társaságokban megjelenni, mert értéke volt. Mondhatom, igen jól telt [a szolgálat ideje], tisztjeim nagyon megbecsültek. Szolgálatvezető voltam. Kapitányom a zupásokat nem szerette. Azt mondotta: »Azok csak kiabálni tudnak s káromkodni.« Szolgálatvezetők voltak 1912-ben Zácsia [?] Vasilie tűzmester, 1908-béli, később Ancsa János tűzmester, 1905- béli. Tartler János tűzmester csak pár hétig volt az ütegben. Binder János szelíd, nem sokat mondó volt, aki a befogatásnál segítkezett Béres János befogató tűzmesternek, akit kapitányom is megbecsült. Müll János szakaszvezető a 9-es számú szoba parancsnoka. Én meg a 8. számú szoba parancsnoka voltam, mint tizedes. Nálam mindig rend volt, míg nála rendetlenség. Rettenetesen bántotta, hogy engem elég gyakran dicsértek és őt megpirongatták. Polgári életben bádogos volt, feketehalmi [Brassó vármegye] szász. Mindig birkózni akart valakivel. Egyszer engemet is elkapott. Valósággal kierőszakolta, hogy meg kellett fogjam. Nem azért, hogy erős lettem volna, de valahogy úgy találtam leteríteni, hogy a lába szárát az ágy lábába úgy megütötte, hogy áléit lett, s két hétig borogatták a betegszobában ólomecetes borogatással. Mindig fenyegetett. Aztán ő is a honvéd tüzérségnek átadatott. Különben nem féltem tőle. 1913-ban, mint szakaszvezető szolgálatvezető-tűzmesteri teendőkkel lettem megbízva, mivel Hlaszni Ferencet elvezényelték Hajmáskérre lőiskolába, ahol maradt 1914. augusztus 1-jéig. Mint szolgálatvezetőnek megvolt a tekintélyem. Azelőtt is megvolt, de azt mindenki tudta az ütegben, hogy nem Ancsával vagy Tartlerrel van dolguk, ha valamilyen bajuk volt. 1913-ban húsvéti szabadságot nem kaptam. A befogató tűzmestert elengedte a kapitányom szabadságra, mivel Binder tűzmester helyettesítette. Nagypénteken este parancsot kaptam arra, hogy 4 szekérrel kell menjek szalmát vásárolni valamelyik szász faluba. Nagyszombaton reggel 5 órakor elmentem [Botfalura] és az egyik özvegyasszonytól megvettem egy kazal árpaszalmát potom áron. A négy szekér szalmát felrakták. A mérlegre nem tudtunk reá állam. A négy szekéren lehetett 50 mázsa. Még maradt ott 5-6 mázsányi szalma, a szalmáért kifizettem 36 koronát. Délután 6 órakorra hazaérkeztünk. Koch Henrik kapitány, az üteg parancsnoka várt a kaszárnya kapuban. Nagyon csodálkozott [a szalma mennyiségén]. Az egyik szekér nem fért be a kapulábak között és a kapuláb tetejét magával vitte. Parancsnokom felparancsolt az irodába. A quitungot, nyugtát és a megmaradt pénzt átvette és elcsodálkozott. Én 84
