A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Kujbusné Mécséi Éva: Egy gazdatiszt élete. Tóth János önéletírása
Egy gazdatiszt élete • Tóth János önéletírása fiú volt ekkor mindkettőnknek, s ma is legkedvencebb, ezért szegény nőm, ha legkisebb baja volt is, kétségbe volt esve. Képzelhető, hogy ily nagy betegségnél mit nem tettünk, főleg ő, éjjel és nappal. Ez priznic kúra alá jött, s borzasztó volt látni, miként bánt vele a téli időben vizes lepedők s hideg lég általi fü- rösztés manipulációja. 6 hétig holtak [voltunk] a kétségbe esésig miatta. Elkapta a kolerát a kisfiámmal a három lánytestvér is, a két nagyobb azonban köny- nyen keresztülesett, a legkisebb, a kedves, remek, 7 éves Boriskám azonban belehalt. Feküdt Lajos fiamon kívül minden gyermek, mi virrasztottunk egymást felváltva, Nőm, a jó anya, a kedves angyal szenvedett azonban legtöbbet. Végre pár hó múltán Boriskán kívül a többi felgyógyult, de nőm elkezdett bá- gyadozni. Azonban ő oly egészséges, erős asszony volt, hogy bágyadozását maga se vette fel, s legkisebb félelem se szállta meg kebelemet őmiatta. Nőm jött-ment, gazdálkodott szorgalmatosán, mint azelőtt, de nem tudott azon tűnődéstől megszabadulni, hogy a kis kedves Boriska elhalt, kit ő - mert sokszor mondá, maga se tudja miért - nem szerette úgy, mint a többit, ez a gondolat anélkül, hogy csak egy szemrehányó szót tettem volna neki ezért - mert én a kis leányt halálból szerettem őt szüntelen kínozta éjjel nappal, s végre azt óhajtotta, vajha még lenne neki egy kis leánya, kit szinte Boriskának nevezne, hogy az általa elszalasztottnak hitt anyai kötelességet most kipótolhatná. Isten ebben őt meghallgatta, szegény lelkem teherbe esett. Ez órától fogva nem volt nyugalom a háznál, jött-ment, dolgozott, és elkövetett mindent, hogy az ne úgy legyen. Mert azt mondá, készebb meghalni, minthogy ő még szüljön. Képzelhetik kedves gyermekeim, mennyi indulatoskodását kelle elszenvednem ez idő alatt az oly forrón szeretett nőmnek. Tűrtem és szép módon kértem őt, hagyjon fel az indulatoskodással, mely különben is sűrű vérit megrontja, féltettem a gutaütéstől. Végre a sok folytonos igyekezet ágyba tette, s megérte az idő előtti szülést, melynek következtében méhében brandot29 kapván, minden segély dacára meghalt neve napja reggelén, május 24-én, harmadnapi irtóztató görcsök között. Óh, ezen időben hogy ragaszkodott hozzám, mint óhajtott volna élni, mint ígérte, hogy soha nem lesz dacos, és mily boldog életet fogunk élni. A sors másként rendelkezett. Istent kísértette, megtudva kívánságait s őt magához vette, engem pedig a föld porába sújtott, hogy életem utolsó percéig keseregjem üdvöm, földi édenem elpusztulásán. Tanuljatok, kedveseim, ha majdan olvasandjátok e sorokat Istenben bízni, Isten akaratán megnyugodni, és soha a természet útját ne hagyjátok el, soha ne tegyetek erőszakot azon, mert az nem marad bosszulatlanul. Isteni létünk, ő adott, ő szabja ki életünk végét, 29 gyulladás 69
