A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Kujbusné Mécséi Éva: Egy gazdatiszt élete. Tóth János önéletírása
Kujbusné Mécséi Éva munkás, ügyes és szorgalmatos vagyok, s hűséges a rám bízottakban, ajánlott lettem báró Vay Miklós úr őnagyságának, ki még akkor nem volt ugyan excellences, de borsodi adminisztrátor,20 és Zsákán azon birtok, mit nagyságos Govrik bérelt, az övé volt. Megfordult itt a báró egypárszor, s rögtön ő is megkedvelt, mert amint magam egy általa tett felszólításra sétálni mentem vele, felhozám neki azt a szándékomat, hogy gazdatiszt akarok lenni, vegyen oltalmába, azonnal megígérte, az első nyílást21 a tisztjei közt felhasználandó befogadásomra. Meg is tette, Isten mindörökké áldja meg érte. 1839 őszén kineveztettem Golopra számtartónak 100 forint fizetés és az urasággali egy asztalnál való kosztolás mellett s egyéb ellátással. Mentem, repültem nagy örömmel, s azon erős lelki akarattal, hogy kimívelém magamat a lehetségig e téren, elfoglaltam új helyzetemet. Éppen szüret volt a Hegyalján, s én, ki ilyet soha nem láttam, se hegyaljai szüretet, aszúbor készítést sem, de még ki soha ily nagy udvarban, ily nagy urak közt sem fordultam meg, nagyon furcsán éreztem magam, idegen voltam s felette szemérmetes. De megszoktam hamar, s fel kezdtem magamat az úri társaságban találni, főleg miután néhányszor az asztalnál a báró kegyes volt hozzám is szólam. Barátságot nyertem, s hamarosan beleokultam evésbe, beszédbe s hivatalos teendőimbe. A bárónő, ki akkor még alig 18 éves nő volt, munkás tevékeny volt házánál, engem felhasznált sok olyanra, mi szorosan nem is tartozott számtartói tisztemhez. De én mindezt szerettem és pontosan végrehajtottam minden akaratát, s pár hó elmúltával már 1840-ben, amikor valódilag megkezdődött tiszti állásom (mert eddig az elődöm is ott volt, Gulácsy Ferenc úr), annyira otthon voltam sok mindenben, hogy a bárónő felette kezdett kegyelni, és velem úton-útfélen kegyeskedett nyájasan beszélgetni. Ez a módi, s az a mívelt szokás, hogy ott soha nem parancslott, hanem mindig kérem szóval intézte az uraság az emberhez a mondókát, nekem oly inger volt az igyekezetre, hogy kész lettem volna érettük tűzbe-vízbe menni, s tán még életemet is feláldozni bármelyik tagjáért a családnak. Én tehát már sokban betaláltam magam az udvarnál, de szerepem nem volt más tulajdonképpen, mint a számadás vitele, és a kasszái gazdálkodást óhajtottam tanulni. Erre pedig nem volt ott semmi kötelesség nekem szabva. Szerencsémre lakott ott egy tiszttartó, ki nekem tiszttársam s illetőleg főnököm volt, Lackner Samunak[?] hívták. Ezen egyén Óváron végezvén a gazdasági iskolákat, bírt a míveltebb gazdálkodás tudományának ismeretével, de tovább nem is ment, mert hitte, hogy ha kiadja esténként a gazdáknak a teendőket, több kötelessége nincs. Felette kényelmes és finom úr volt, száraz városi modorú, pozsonyi fi volt. 20 1831-ben kinevezték borsodi főispáni adminisztrátorrá 21 itt: első lehetőséget 64
