A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Fazekas Rózsa: Károlyi György fiainak közép- és felsőfokú tanulmányai
Fazekas Rózsa adatok arra vonatkozóan, hogy hogyan tájékozódott a korabeli mezőgazdasági intézmények képzési színvonaláról, milyen szempontok szerint választotta ki fiai számára a bonni egyetemet. Gyula sikeres érettségi vizsgája után Károlyi György engedélyt kért a rendőrhatóságtól, hogy fia Bonnba utazhasson, és az ottani egyetemen folytathassa tanulmányait. A rendőrhatóság azonban csak akkor járult hozzá Gyula bonni tartózkodásához, ha anyja engedelmeskedik a császári-királyi kormány májusi felszólításának, és lakását Géniből a birodalom területére, Velencébe teszi át. Károlyiné ugyanis szoros kapcsolatot tartott fenn a Kossuth-féle emigráció tagjaival, anyagilag is támogatta tevékenységüket. A grófnő fia érdekében engedett a hatóságok követelésének, és átköltözött Velencébe. Ezzel elhárult az akadály Gyula külföldi tanulmányainak az útjából.16 A Rajnai Frigyes Vilmos Egyetem anyakönyve szerint 1856. január 15-től 1857. november 21-ig volt a jogi fakultás hallgatója.17 1856 elején néhány hétre apja is Bonnba utazott, hogy „oda telepítse" fiát, vagyis segítse a berendezkedésben. A néhány hétből néhány hónap lett, mert csak március elején, az első szemeszter végén jött haza Gyulával együtt. Egy mentort is vitt magával, aki azonban útközben megbetegedett. így ismét Bártfayra hárult a feladat, hogy március közepéig megtalálja Gyula mellé a megfelelő embert. Károlyi pontosan megfogalmazta, hogy miért fogad fia mellé mentort: „A fő, a morális jó magaviselet, és tökéletesen kell bírni a német nyelvet, különben Gyulának semmi hasznára sincsen, minthogy a stúdiumokat még is vele kell hogy egy kissé utána olvassa. Most is tartok mellette egy privát docent-féle egyént, aki vele korrepetál. Mert ami a mentorságot illeti, most hogy Gyula már a szemesztert Bonnban bevégzi, akárki jön mellé jövő szemeszterben, inkább Gyula fogja őt mindezen iskolai formákba bevezetni, mint ő Gyulát, mert Gyula tökéletesen fogja a terrénumot esmémi, a másik pedig újonc lesz. De ez még nem baj, mert ha jórava- ló egyént kaphatok, mindenesetre felfogadom mellé, mert ha biztos az ember, úgy legalább azon morális megnyugvásom lesz, hogy ha valami baja támad, van, ki körülötte legyen, van, ki őt ápolja."18 Károlyinak Bártfay Lászlóhoz írt soraiban sokféle, olykor ellentétes érzelmek bújnak meg: aggódik, hogy magára kell hagynia fiát, félti, hogy képes lesz-e önállóan megállni a lábán, ugyanakkor bízik is benne. „Gyula - hála Isten - elég önálló és becsületérzettel bír, hogy ha látja, hogy magára van hagyva, 16 MNL OL, P 395. Lad. III. No. 58., 59/1., 2. 17 Szögi László: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon, 1789-1919. Budapest, 2001. (a továbbiakban Szögi, 2001.) 193. 18 MNL OL, P 414. Lad. 7. No. 2. Bonn, 1856. 01. 27. 44
