A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)

NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Fazekas Rózsa: Károlyi György fiainak közép- és felsőfokú tanulmányai

FAZEKAS ROZSA Károlyi György fiainak közép- és felsőfokú tanulmányai Károlyi György és Zichy Karolina házasságából 1837 és 1847 között hat gyer­mek - Gyula (1837), Victor (1839), Gábor (1841), Tibor (1843), István (1845), Pál­ma (1847) - született. A gyermekek nevelése és oktatása az arisztokrata csalá­dokban megszokott módon történt. A szoptatós, majd szárazdajka után az ápo­ló- vagy felügyelőnő, a Kindsfrau gondjaira bízták a szülők gyermekeiket. A Károlyi család Kindsfrauja, Rakovics Krisztina munkáját odaadóan végezhet­te, mert mind a hat gyermek nevelését rábízták, Istvánt és Pálmát még külföld­re is elkísérte.1 A gyerekek rendszeres oktatása különböző életkorban kezdődött: Gyu­la, Victor és István 8, Tibor 9, Gábor pedig 11 évesen vizsgázott először. Gá­bor gyenge testalkatú, beteges kisgyermek volt, ezért később fogták tanulás­ra, mint a többieket. Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc a Károlyi család életében sorsdöntő következményekkel járt. A szabadságharc bukása után, 1850-ben Károlyi Györgyné külföldre távozott, és majd csak 1882-ben tért haza.2 Az 1850-es évek elején Genfben telepedett le. 1855-ben néhány évre átköltözött Velencébe, 1859-től rövid ideig Genovában, 1862-től pedig ismét Genfben élt. A család szétszakadt: a két legkisebb gyermek, az ötéves István 1 Eötvös Károly: Gróf Károlyi Gábor följegyzései. 1. köt. Budapest, 1902. (a továbbiakban Eöt­vös, 1902.) 66. 2 Károlyi Györgyné már az 1840-es években felhívta magára a titkosrendőrség és a bécsi udvar fi­gyelmét pesti szalonjának nemzeti szellemével, a pozsonyi országgyűlések karzatán az ellenzé­ki követek melletti hangulatkeltés irányításával és a védegyleti mozgalom aktív támogatásával. A grófnő nemcsak a közéletnek volt ismert és népszerű szereplője, hanem a főúri társasági élet­nek is. Szépsége és intelligenciája sógorát, Batthyány Lajost is magával ragadta. Bensőséges kap­csolat alakult ki közöttük. Károlyiné sohasem bocsátotta meg Ferenc Józsefnek Batthyány Lajos kivégzését. A Károlyi családot más sérelmek is érték 1849-ben. A pesti Károlyi-palotát először Jelaéié, majd Haynau használta főhadiszállásul. A család tartózkodási helyéül Haynau a csur­gói kastélyt jelölte ki. Károlyi Istvánt, aki egy huszárezredet állított ki a haza védelmére, már 1849 áprilisában, fivérét, Györgyöt pedig augusztusban letartóztatták. Istvánt két év börtönre és pénzbüntetésre ítélték. (Egy év letöltése után, 1850 júliusában szabadult.) Mivel György gróf­ra semmilyen főbenjáró bűnt nem tudtak rábizonyítani, „csak" 150 ezer ezüstforintnyi pénz- büntetésben részesült, amely összeg kb. egy évi tiszta jövedelmének felelt meg. Károlyiné min­dent megtett azért, hogy férjének és rokonainak segítsen. Az izgága, kritikus, véleményét nyíl­tan vállaló grófnő kivívta a rendőrhatóság nemtetszését. Susan tábornok, Haynau főhadsegé­de megfenyegette, hogy megvesszőztetik, ha nem változtat magatartásán. Végül 1850 márciu­sában, Haynau tudta nélkül, a család régi ismerőse, Liechtenstein herceg útlevelet szerzett Ka­rolina grófnőnek, hogy meglátogathassa Theresienstadtban raboskodó sógorát, valójában azért, hogy elhagyhassa az országot. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom