A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Takács Péter: Wesselényi Miklós szétzilált naplója
Wesselényi Miklós szétzilált naplója elutazó Wesselényit, hogy a kapott és írt leveleit sorszámozza, azokról dátummal ellátott listát vezessen, majd később az útnak indított leveleiről másolatot vagy tartalmukról kivonatot készíttessen írnokaival. Ezen szokás elterebélye- sedése az idő múlásával egyre következetesebben „helyet kért" a naplójában is. Újabb ilyen naplóba kívánkozó, követelőző szokásává vált a vadászzsákmányainak számontartása. Kis túlzással állíthatjuk, hogy az országépítő ellenzéki politizálás mellett a vadászat volt a másik olyan szenvedélye Wesselényinek, aminek nem tudott ellenállni. Naplója tanúsítja, hogy szeme világa elvesztésének kockázata ellenére sem tudott nemet mondani a vadászatokra invitáló meghívásoknak. A férfiasság jelének vélt céllövő készsége belső parancsként kényszerítette rá, hogy minden vadászatot és minden elejtett zsákmányt számon tartson. Örömmel lőtt őzet, szarvast, vaddisznót, nyulat, rókát, farkast, de nagyobb kedvvel a repülő madarakat. Igazi célpontok számára, ahol céllövő készségét, koncentrált figyelmét ellenőrizhette és szenvedélyét kiélhette, a röpülő madarak voltak. Célpontként különösen kedvelte a harist.6 Tavasz- szal és ősszel - április elejétől, közepétől, még inkább szeptemberi vonulásukkor - még Gräfenbergben is kijárt a rétekre éjszakába nyúló estéken és napfelkelte előtti hajnalokon lesni, várni a hímek jellegzetes cserregését, recsegését, majd gyakorolni célzó képességét. Sohasem mulasztotta el sikereit és kudarcait bejegyezni vagy bejegyeztetni naplójába. Hasonló örömmel és szenvedéllyel számolt be naplójában lovas bravúrjairól, futtatási sikereiről, utazási rekordjairól. Ez az örökség és kockáztatási hajlandóság apjáról maradt rá. Sportteljesítményeivel feltehetően apja emlékének áldozott. Közismert tény - ezt a naplóbejegyzések is igazolják -, hogy a vadászathoz hasonló szenvedéllyel foglalkozott Wesselényi a lótenyésztéssel. Ménesét - amit apjától örökölt - birodalom-szerte ismerték. Ő hivatásos katonaként ugyan soha nem szolgált, de katonatiszt ismerőse több volt, mint sok századosnak a hadseregben. A katonaság számára ugyanis rendszeresen vásároltak ménesükből lovakat. Megismerve lovaik teherbíró képességét, nyereg alá alkalmas voltukat, szívósságukat, sok tiszt személyesen látogatott el Zsibóra, hogy a maga kedvére való lovat válasszon. A szíveslátással, poharazgatás- sal egybekötött alku maradandóvá formálta a kapcsolatot, ami később gyakran nyilvánult meg levélváltásokban. A magyar történelem ritka szerencséjére egy ilyen, a hadsereg számára történt lóvásárlás alkalmával ismerkedett meg Széchenyi Wesselényivel. Az alkalmi találkozás és a sikeres üzleti kapcsolat 6 Kisméretű, surranó hanggal, gyorsan repülő madár. Wesselényi szívesen próbálgatta röptükön céllövőképességét. 21
