A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Takács Péter: Wesselényi Miklós szétzilált naplója
Takács Péter A parancsot és fegyelmet már nem követő katonák randalírozása következtében csonkult naplók időhiányai mellett szólnunk kell arról is, hogy a naplófeljegyzések véglegesítésének folyamata is keletkeztethetett hézagokat a történés és cselekvésfolyamban. Wesselényi naplóvezetési gyakorlata eltért ugyanis a szokványostól. A képzelet és a hiedelem leginkább „arra jár," hogy a naplóíró napi rendszerességgel feljegyzi a vele történteket, a fontosnak vélt eseményeket, s az emlékezet számára megőrizni szükségesnek vélt találkozásokat. Időről időre találkozunk ilyen „hagyományrendű" folyamatokkal Wesselényi naplóiban is. Sőt, néhány ilyen - főleg a sportteljesítményét, férfiasságát, vadászsikerét szemléltető mozzanatot - fontosnak vélelmezett dolgot semmi kincsért el nem hagyott volna. Sokszor előfordult azonban, hogy oldalakat megtöltő polémiákat, politikai programokat, vitákat, moralizáló eszmefuttatásokat rögzített. Ezeket a bejegyzéseket, s ilyenek előfordulásakor a köznapi témákat, ismétlődő szokásokat, „férfiúi teljesítményről szóló emlékeztetőket" sem maga rögzítette. Wesselényi ugyanis csak kezdetben vezette saját kézírásával a naplóit. Az idő haladtával, szeme világának romlásával egyre másra „írnokai kezébe adta a tollat". A viszonylag sűrűn cserélődő írnokok diktálás után rögzítették a megtervezett, végiggondolt felszólalásait, a lovakról írott két füzetének a nyomdászok kezébe adandó változatát, a Balítéletek és Szózat fejezeteit. Ők készítették elküldött leveleiről a másolatokat, a jelentéktelenebbekről a kivonatokat. Többnyire nekik diktálta németül vagy magyarul a gazdasági tartalmú leveleit is. A rendszeres diktálásaira visszatérően utalt a naplófeljegyzéseiben is. A Balítéletek és a Szózat fogalmazásakor napi rendszerességgel vezetett naplókönyveiben szinte órarendszerű pontossággal követhető, hogy egy-egy nap mennyi időt töltött a röpiratok tartalmának kifejtésével, tollba diktálásával, mennyit az elképzelései kifejtéséhez szükséges tanulmányok, monográfiák, levelezés útján beszerzett információk „olvastatásával," az előkészületi munkálkodással. A napló-tartalom dátumhoz, olykor napszakhoz kötött „diktálása" azonban legfeljebb a friss, aznapi dolgok feljegyzésében hagyatkozott az emlékezetre. A folyamatok és a naplóírás közé ékelődő „időhézagok" hátterében ott lappanga- nak külön papírlapokon, vagy a mindig kéznél lévő notesz lapjain az összevisz- sza kusza tarkaságú, rendszertelenül, helypazarló módon odafirkantott, emlékezetet aktiváló szavak, jelzések, rajzok, nevek, dátumok, pénzösszegek. Mint az élete és gyakran indulat-vezérelte köznapi cselekedetei, olyan szeszélyesek, kuszák és rend nélkül valók ezek a sokszor kideríthetetlen célzatú feljegyzések, odavetett emlékeztető szavak. Máskor félnotesznyi jegyzet, rajz, unalomról tanúskodó krikszkrakszok, nevek közül hámozható ki a „naplóba diktált szöveget" inspiráló gondolati háttér. Időről időre napokon keresztül aprólékosan 16
