A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
LEVELEK - Papp Klára: A Csáky–Jósika házaspár kapcsolatai levelezésük tükrében
Papp Klára eléjük küldhesse, s ők - másnap már indulván - a visszaútban Almáson minél előbb olvashassák.34 Rozália 1805 januárjában nagy örömmel tudósította anyósát, hogy Antit „fenn ülve kaptam, olyan gangasan, mint egy kisasszonyt... sőt már kezdi mondani: papa".35 A gyermek sorsa iránti további aggódás okát is felfedte Teleki Jozefának: hiába fordítottak 30 forintot bérleményük kifestésére és még 40 forintot a konyha kemencéjének felrakására, a gazda csak Szent György-na- pig adja ki a házát, így teljesen bizonytalan, hol húzzák majd meg magukat, „szegény kicsi fiamnak még ki tudja milyen hideg házba kell nyomorogni". A kicsi Anti később is sokszor betegeskedett. 1805-ben már Marosvásárhelyről Rozália azért dicsérte anyósának Kováts doktort, mert éjjel-nappal ment hozzájuk, s neki köszönhetik a fulladásból „jobban léteiét".36 1805 májusában Anti Kolozsvárt volt a nagyanyjánál. Rozália egy papucsot küldött a gyermeknek, amely ugyan „kicsit nagy, de jobb, mintsem kurta legyen".37 A kisfiú 1806- ban már járt, tehát kétéves forma lehetett.38 1808 szeptemberében Jósika ismét Anti torokfájásáról tudósította anyját, a kisfiú tehát továbbra is gyenge és beteges lehetett.39 Rozália 1806. augusztusi levelében már a második fiúról, Samuról is (született 1805. július 7-én) írt anyósának, majd 1807-ben Lajos nevű újabb kisfiúnak adott életet, s 1809-ben a család egy kislánnyal gyarapodott, akit anyja nevére, Rozáliának kereszteltek.40 Anti azonban hatévesen, 1810-ben halt meg, s 1811- ben, hároméves korában második kislányukat is elveszítették.41 Teleki Jozefa éjszaka „2 és 3 között" küldött egy József nevű szolgájával lányának, Birinek orvosságot, amikor az gyomorfájásra panaszkodott. Férje, 34 Uo. 1804. szeptember 19-én, Nagykárolyból írott levél. Biri a Borbála becézett neve. Rozália anyósa elnézését kérte a csúnya írásért, de csak valami „szörnyű rossz író eszköz" akadt a kezébe, s azért is magyarázkodott, hogy nem a férje, hanem ő maga a levélíró. Jósika János ugyanis úgy megvágta a kezét, hogy „a pennát nem foghatja". A kastélyt és a szép kertet atyjával és bátyjával, Pepivel (Józseffel) már megnézték, s még aznap tovább szándékoztak utazni. Az úti célról azonban semmi említés nem történt a levélben - mivel arról a család mindent tudott -, hiszen az Csáky Antal lányának esküvője volt. 35 Uo. Rozália levele 1805. január 21-én. 36 Uo. Csáky Rozália 1805. február 13-án küldött levele. A kisfiú később is betegeskedett, 1808 szeptemberében pl. torokfájása volt. 37 Uo. No. 146. Csáky Rozália 1805. május 12-i levele Vásárhelyről Kolozsvárra. 38 Uo. Jósika János 1806. február 28-i levele Búzáról. 39 Uo. Jósika János levele anyjának Kolozsvárról 1808. szeptember 12-én. 40 Szathmári Pap, 1842. Jósika Lajos: 68-69., Jósika Samu: 86-87. 41 Jósika hitb. lt. No. 146. Csáky Rozália 1806. augusztus 9-én Branyicskáról küldött levele. A gyermekek sírfeliratait közli Sas Péter: A kolozsvári piarista (egykori jezsuita) templom sírfeliratai. http://epa.oszk.hu/01500/01500/00005/pdf/10sas.pdf (2008. 09. 20.) 164
