A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
LEVELEK - Papp Klára: A Csáky–Jósika házaspár kapcsolatai levelezésük tükrében
Papp Klára A meglehetősen önfejű és magát igen nagyra értékelő előkelő hölgy nem volt a legjobb egészségi állapotban. 1803. május 13-án, pénteken éjjel például azért kellett az ifjú házasoknak Cégén maradniuk, mert az asszony rosszul lett, ezért kénytelenek voltak Szamosújvárra küldetni orvosság után. Sem mostohaapja, sem testvére, Csáky József nem voltak otthon, ezért nem lehetett a beteget egyedül hagyni.25 1803 májusában, anyósa betegségekor Rozália már túl volt egy érvágáson, „frissen vagyon" - tudatta feleségéről Jósika az anyjával. Később is gyakran írt neki asszonya gyengélkedéséről, így pl. 1804. december 31-én is, amikor kiderült, hogy felesége miatt maradt Vásárhelyen, de az is, hogy sógora, Csáky József a karácsonyt náluk töltötte. A Kolozsvárra készülő Pepi feledékeny természetéről jóindulatú megjegyzésben emlékezett meg, jelezve anyjának, hogy azért nem érkeztek meg hozzá időben a hírek, mert az „csendessége szerint a levelet az asztalon felejtette nállam".26 Jósika János ugyancsak gyakran aggódott anyja, Teleki Jozefa egészségéért, ezért - mivel az utóbbi időben több alkalommal is rosszul lett - figyelmeztette: ügyeljen jobban magára, majd azt tanácsolta neki, hogy „a templomba ne járjon édesanyám, most tavasszal hidegek", s az orvosságokat is szedje rendszeresen. De Jósika azt is észrevette, hogy a hozzá küldött szekérrel valami baj van, „meg kell a vaspántot szorítani, mert úgy jár nagyságod, mint szegény Ferencz bátyám".27 Amikor 1804 májusában „Jankó" hidegleléssel és torokfájással feküdt Kolozsváron, Rozálián volt a sor, hogy Teleki grófnőnek írjon, s a közeli látogatás ígéretével megnyugtassa őt. A gondos előrelátás és a pontos tervezés is tetten érhető abban, ahogyan a férje felgyógyulása utáni várható útirányukat jelezte: másnap Búzára mennek, s onnan visszatérve „egyenesen sietünk nagyságod kezei csókolására".28 Az özvegy hírek, pletykák iránti igényét is kielégítette, amikor leírta neki a bánatában majd megbolonduló Wesselényi István esetét, akinek Bethlen Pepi visszaadta a gyűrűt. Rozália szimpátiája Wesselényié volt, akit igen „emberséges embernek" tekintett, ezzel szemben értetlenségét fejezte ki, hogy a lány lépése egyedüli okaként csak azt nevezte meg: „a nagy szeretettért és utána való járásáért unta meg". Személyes álláspontját saját, harmonikus házassága nézőpontjából értékelve fogalmazta meg, utalva rá, hogy a 25 Jósika hitb. lt. No. 146. Jósika János levele anyjához, 1803. május 14-én, szombaton. 26 Uo. Jósika János levele Búzáról anyjának, 1804. december 31. 27 Uo. Jósika János levele anyjához, é. n. A „Ferenc bátyám" valószínűleg Teleki Ferencre utal, nem világos, mi történt vele. 28 Jósika hitb. lt. No. 146. Csáky Rozália levele Kolozsvárról 1804. május 12-én Teleki Jozefának. 162
