A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)

LEVELEK - Kovács Ágnes: Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina levelezése

Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina levelezése Barkóczy Krisztina döntött: más katolikus nem lévén a közelben, Irinyi Zsig- mondot kérte fel komaságra.5 Károlyi július 1-jén írt levelében reagált az öröm­hírre, jóváhagyva felesége döntését. Azt sem hallgatta el, hogy szeretné még rávenni egy újabb gyermek vállalására: „reménlem, nem sokára haza szalad­hatok, s mind addigh instálok [könyörgök], hogj Isten áldásábul mégh egjre reá álasfz], kit is adgjon eö Szent Felsége."6 Károlyi óhaja teljesen érthető, hiszen a korszakra jellemző gyakori gyermekhalandóság az ő családjukat is sújtotta. Fe­renc születése előtt három gyermeküket veszítették el (Borbálát, Juliannát, Mi­hályt), legidősebb fiuk, László pedig súlyos beteg volt, 1710-ben halt meg pes­tisben. Feladatai miatt az apa akkor sem tudott volna részt venni a temetésén, ha nem a járvány vetett volna véget a szerencsétlen sorsú fiatalember életének. A körülményekre tekintettel az olcsvai kastély előtti dombon temették el, ahol Károlyi Sándor 1728-ban egy kápolnát emeltetett az emlékére.7 Hogy a Károlyi házaspár élete hogyan alakult volna, ha nem fonódott volna össze a Rákóczi-szabadságharccal, nyitott kérdés. Az azonban tény, hogy a há­zasságkötéskor kalkulálható közös jövőt az 1703 és 1711 közötti időszak alapo­san megváltoztatta. Ha bizakodtak is egyáltalán abban, hogy a szatmári meg­egyezést követően több időt tölthetnek egymással, az élet rácáfolt reményeik­re. A szabadságharcban elért sikerei és a pacificatióban szerzett érdemei mi­att ugyanis Károlyi széles körben ismert és megbecsült, befolyásos rendi po­litikussá vált, aki nemcsak altábomagyi kinevezésben és grófi rangemelésben részesült (1712), hanem tényleges feladatokkal járó megbízatásokat is kapott a főispáni tisztség mellé. Amellett, hogy (az 1741. évit kivéve) rendszeresen részt vett a diétákon, az ország újraszervezése céljából létrehozott Systematica Commissio két albizottságának is elnöke volt. Túlzás nélkül állítható, hogy a bizottság által készített tervezet, amely a közigazgatás, a gazdaság és a hadügy megreformálását tartalmazta, javarészt az ő teljesítménye volt. Ezt honorálan­dó, 1723-ban III. Károly belső titkos tanácsossá és az 1724-től működő Hely­tartótanács tanácsosává nevezte ki.8 Közben pedig, ahogyan a szabadságharc idején, úgy a megegyezést követően se tévesztette szem elől családja érdekeit. 5 Kovács, 1994. 1. köt. 61. Újfalu, 1705. május 17.; Kovács, 2011. 75-76. Olcsva, 1705. június 20.; Olcsva, 1705. június 22. 6 Kovács, 1994.1. köt. 64-65. Dobosegyházi puszta, 1705. július 1. este. 7 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban MNL OL), Károlyi levéltár, P 1507. Irat- és levélmásolatok (1307-1784) (a továbbiakban P 1507.) B. 17. cs. Károlyi Sándor Providencia Dei c. feljegyzései. 8 Kovács, 1988.133.143-159. Jóllehet Károlyi a Pragmatica Sanctio elfogadása után is aktív sze­replője maradt a közéletnek, és többször is megtapasztalhatta a dinasztia megbecsülését, 1724 utáni tevékenységének és megbízatásainak felsorolásától azért tekintek el, mert a felesége ek­kor már nem élt. 139

Next

/
Oldalképek
Tartalom