Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Néző István: Városias falu vagy falusias város? A városi injrastruktúra kialakulásának kezdetei Kisvárdán a 19. század utolsó harmadától a 20. század elejéig
Néző István A Flórián téren és szomszédságában a piac uralta a terepet, s nem csupán a kereskedelem, de a közlekedés szempontjai miatt is szabályozni kellett az árusítást. 1903. november 5-től léptek életbe azok az új rendelkezések, amelyek megszabták, hogy a napi és hetipiacon, illetve az országos vásáron a tér egyes részein és környezetében kik és mit árulhatnak.19 A visszaszerzett és meglévő területek mellett új helyet is nyitni kellett a növekvő számú lakosságnak. Az egyik ilyen „kinézett" szűzföld a Kákás-tó és környéke volt, amely a központtól délnyugatra feküdt, közvetlenül a kertek alatt. „Vizes temetője ez most a világra jött felesleges kiskutyáknak és macskáknak. A kimúlt disznók és malaczok nem kerülnek belé, mert a tópartján élő vademberek (czi- gányok) önmagukba temetik ezen elhullottak tetemeit, és csak közvetve segítik elő e bizonyos tó helyes elnevezését" - írták 1889 tavaszán.20 Ezt a helyi „rezervátumot" 1890 tavaszán felparcellázták és itt is megkezdődött a „civilizáció" térhódítása. Ami azonban a többség részéről a fejlődés jelének tűnt, azt a kisebbség másképpen élte meg: „A Káka tövén - ha eddig nem költött - ezután bizonyára nem költ a rucza, sató is megszűnik nagyreményű czigánycsemeték bájos fürdőévadjának zavaros színhelye lenni. Oda van az arkádiai állapot, s Pharao ivadékainak máshol kell helyet keresniük, hol olymposi játékaikat eljátszhassák. A keleti idill „poesisét" hideg kézzel turkálta szét a város prózai keze, uj földet csinált a Kákástóból és a - hol száraz, hol mocsaras - hepehupás területet házhelyekre parcellázta a mérnök. A hova most jóízlésű ember nem teszi be a lábát, ott nemsokára nyájas udvarokban fehérlő házak fogják hirdetni, hogy bölcs dolog vala ezt a kis Ázsiát Európának visszahódítani és a czélból folyó hó 8-án - a házhelyek eladása iránt árverést tartani. "21 Az árverés iránt nagy volt az érdeklődés. Ez mutatta, hogy mekkora szükség volt új házhelyekre. A Kákás-tót a képviselő-testület előző évi novemberi döntésének megfelelően 30 parcellára osztották. Ebből hármat keresztutcának tartottak fenn, hatot az árverésen nem adtak el, de utólag ezekre is megadta Harsányi Menyhért a négyszögölenkénti 20 krajcárt. Az értékesítés befejezése után közel 4000 forint gyűlt össze. A vásárlás kedvező lehetőség volt, hiszen a vételár egy- harmadát kellett csak kifizetni, másik harmada egy év múlva, harmadik harmada két év múlva vált esedékessé, ráadásul kamatmentesen róhatták le a vevők a tartozásukat. Szintén hitelből épült ki egy kisebb utca, mely a Hajnal utcából eredt. A nyolcvanas évek végén két szabómester volt az életre hívója, akik „megvették a legelőt, felkukucskáltatták, kiparczellázták azt házhelyekké, és mielőtt az első fizetést 19 A helyi heti piacz uj berendezése. KL, 1903. 44. sz. 2. 20 A Tompos és a Kákástó. KL, 1889. 17. sz. 1-2. 21 Uj föld. KL, 1890. 15. sz. 2. 332
