Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Várostörténet - Lucian Cucuiet–Laurentiu Tibor Dudás–Luminita Dudás: Szatmárnémeti fejlődése a 19. század végén és a 20. század első felében

LUCIAN CUCUIET - LAURENTIU TIBOR DUDÁS - LUMINITA DUDÁS

Szatmárnémeti fejlődése a 19. század végén és a 20. század első felében1

Szatmár megye legnagyobb városa, közigazgatási központja: Szatmárnémeti Szatmár és Németi települések 1712-ben bekövetkezett egyesülése révén jött létre. A város már ekkor fontos szerepet töltött be a térségben, három év múlva pedig szabad királyi város lett. Ezt követően ugrásszerű gazdasági, szociális, demográfiai és kulturális fejlődésnek indult.

A19. század vége és a 20. század első fele fontos periódus a város fejlődésében, hiszen akkor valósultak meg azok a városképet meghatározó építkezések és városrendezési munkák, amelyek modern várossá tették Szatmárnémetit.

Ebben az időben a gazdasági fejlődés minden területen tapasztalható volt. A város lakosságszáma növekedésnek indult: az 1900-as népszámlálás alapján a népesség 26 881 fő volt, amely a következő évtizedekben kb. 35 000 főre nőtt.

Ideje volt új szempontok szerint átgondolni a város fejlesztését is. Már a 19. század elején elkezdtek foglalkozni a városrendezés kérdéseivel és az építési munkálatok felügyeletére létrehozták a városrendezési tanácsot. Különös figyelmet szenteltek a városkép kialakításának, a legjelentősebb magánházak, valamint a kulturális, egyházi, oktatási és középületek jellegének. Telkeket sajátítottak ki a zöld felületek növeléséhez, egy pihenőtér létrehozásához és területeket vásároltak az úthálózat fejlesztéséhez, a modernizálás számos elemének bevezetéséhez, így az elektromos világítás kialakításához.

A városfejlődés inspirációs tényezője az a folyamatos, kiegyensúlyozott gazdasági tevékenység volt, amivel a demográfiai növekedés és a városfejlesztés modernizálódása szorosan összefügg, és kölcsönös hatást gyakorol egymásra.

A város gazdasági fejlődését mutatja néhány olyan nagyobb iparvállalat megjelenése is, mint a gőzmalom (1896), a téglagyár (1894), a 20. század kezdetén a „Printz Testvérek" Gyár (1906) és az Unió (1912). Az 1888-ban létesült elektromos telep egyike a legelsőknek a régióban. Megépítésekor a központi piac és a színház világítását biztosította. 1899 és 1900 között a meglévők mellé még két másik gőzgépet is felszereltek, hogy át tudjanak állni az utcák

1 Elhangzott románul a 17. Szabolcs-szatmár-beregi Nemzetközi Levéltári Napokon Nyíregyházán, 2010. szeptember 23-án. Fordította Novák Zoltán.

317