Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Galambos Sándor: „Csak az önállóság, a szabadság hiányzik…" Nyíregyháza küzdelme a törvényhatósági jogért
„Mert csak az önállóság, a szabadság hiányzik...” Szabadka és Szeged határán kívül csak Zombor határa múlja felül. Ellenben a többi tizennyolc törvényhatósági joggal bíró város határa jelentékenyen kisebb, sőt közülük csak kettőnek a határa van 30-40 000 hold közt, négyé 20-30 000 hold közt, hété 10-20 000 hold közt, öté pedig a 10 000 holdon is jóval alul marad. Kitűnik továbbá ezen adatokból, hogy az 1900-iki népszámláláskor Nyíregyházának a polgári népessége 31875 volt; a katonai népességgel együtt 33 088. Ezzel szemben a huszonnégy törvényhatósági város közül tizenkettőnek volt kevesebb lakossága, mint Nyíregyházának. Ezek név szerint: Baja, Győr, Komárom, Marosvásárhely, Pancsova, Selmec- és Bélabánya, Sopron, Szatmárnémeti, Székesfehérvár, Újvidék, Versec és Zombor. Ezek közül Sopron, mint nagyobb katonai helyőrség haladja túl Nyíregyházát a népesség tekintetében, a polgári és katonai népesség összesítése mellett. Igazolják ezek az adatok azt is, hogy Nyíregyháza a népesedés tekintetében rohamosan halad előre. Az 1869-iki népszámláláskor talált 21896 polgári népesség lélekszá- ma 1880-ban 24 102-re, 1890-ben 27 014-re, 1900-ban 31 875-re emelkedett, megelőzve előbb Zombort már 1890-ben, később Székesfehérvárt 1900-ban, amelyeknek polgári népessége azelőtt nagyobb volt, mint Nyíregyházának. Ami a népességnek az anyanyelvre és a magyarul tudásra vonatkozó adatait illeti, ezekből viszont az tűnik ki, hogy mennyire alaptalan Szabolcs vármegye törvényhatóságának Nyíregyháza város törvényhatósági joggal felruházása ellen emelt és legjobban kiemelt azon kifogása, hogy az idegen ajkú lakosságra való tekintettel van főként szükség arra, hogy a város továbbra is a vármegye közvetlen felügyeleti hatósága alatt maradjon. Ugyanis el is tekintve attól, hogy az 1868. évi XLIV. te.26 2. §-a szerint a törvényhatóságok jegyzőkönyvei az állam hivatalos nyelvén, tehát magyarul vezetendők, ellenben a 20. § szerint a községi gyűlések maguk választják jegyzőkönyvük és ügyvitelük nyelvét: a népszámlálás adatai szerint a 33 088 főnyi összlakosságból 31 759 volt magyar anyanyelvű és 32 434 beszélt magyarul az 1900-iki népszámlálás idején. Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk a törvényhatósági joggal bíró városok adataival, azt találjuk, hogy csak Debrecenben, Győrött, Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten, Szatmárnémetiben, Szegeden és Székesfehérvárott voltak kedvezőbbek vagy egyenlők a viszonyok az 1900-iki népszámláláskor. A többiekben kedvezőtlenebb, sőt a legtöbb helyen sokkal kedvezőtlenebb állapotokat talált és tüntet fel a népszámlálás eredménye. Mellesleg megemlítjük és hangsúlyozni kívánjuk, hogy a XVIII. század második felében Nyíregyházára telepített tót ajkú lakosság magyarosítása kizárólag a város és a városban levő felekezetek érdeme. E tekintetben a vármegye, sem a hivatalos, sem a köznapi értelemben vett vármegye, mit sem tett soha. Egyébiránt a vármegyének a lakosság idegen ajkú részére vonatkozó aggálya a múlt időkre sem bír semmi alappal. Soha sem jutott eszébe Nyíregyházán senkinek, hogy a községi ügyvitel és jegyzőkönyv nyelve más legyen, mint magyar. Ilyen irányban nemcsak indítvány, de eszme sem merült fel soha. törvény a nemzetiségi egyenjogúságról 277
