Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Rákócziak kora - Sípos Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején. Források a Rákóczi-szabadságharc első hónapjaiból
Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején követte, ő is kegyelmet ígért, s hazatérésre szólította fel a nyughatatlan embereket, csaknem szóról szóra átmásolva Károlyi pátensét. (78. sz. forrás) Miután a két felhívásra senki se jelentkezett, Bereg és Ugocsa vármegye főispánja - a szatmári várparancsnok hathatós támogatásával - a Tisza mellett, Csekénél szállt táborba, (82. sz. forrás) serege nemesi felkelőkből, helyőrségekből kivont katonákból állt. A szatmári várparancsnok igyekezett tettekre sarkallni Csákyt: leírta, hogyan intéztessen támadást a Tisza túlsó partján fel-fel- bukkanó felkelők ellen, javasolta a Rákóczi „látására" indult beregszászi bíró elfogását, ha majd visszajön. (85. sz. forrás) Később túszokat akart Szatmárra vitetni Beregszászról, Váriból és Tarpáról, hogy ezeket a településeket engedelmességre lehessen szorítani; (89. sz. forrás) hírt adott a Munkács felé közeledő Montecuccoli-vértesezredről, s arra ösztökélte Bereg és Ugocsa vármegye főispánját, kapcsolódjon be a küzdelembe, de a levert lázadóknak ne adjon kegyelmet! (90. sz. forrás) Csáky képtelen volt ezeket az ötleteket megvalósítani, tevékenysége szinte csak hírek gyűjtésére, továbbítására szűkült le. Löwenburg azonban ezzel sem volt megelégedve: a tőle érkező információkat hitetlenkedve, néha már-már ingerülten fogadta. (87., 89. és 91. forrás) Bereg és Ugocsa vármegye főispánja csak mellékszereplője lett az eseményeknek, nem volt befolyása azok alakulására. A harmadik főispán, Zichy Péter (Szabolcs vármegye), úgy tűnik, távolról szemlélte az eseményeket: mindvégig Homonnán tartózkodott... (68. sz. forrás) így aztán az irányítást - Károlyi távozása után - az újra színre lépő Montecuccoli ezredes vette át. Bécsben szinte az utolsó pillanatban intézkedtek a már külföldre vezényelt, s Buda felé közeledő Montecuccoli-vértesezred visszarendeléséről. (55. sz. forrás) Ez az egyetlen, Magyarországon bevethető alakulat június 19-én Kassa mellől indult el, (87. sz. forrás) s Ungváron át június 28-án hajnalban érkezett Munkácsra, ahol összecsapott az immár Rákóczi parancsnoksága alatt álló kurucokkal. Montecuccoli is - akárcsak Károlyi Dolhánál - megelégedett a gyors sikerrel, a visszavonulókat nem merte követni.11 Rákóczi június 29-én Zavadkára vonult vissza, itt várta be a Bercsényi által Lengyelországban toborzott segédcsapatot, hogy aztán együtt induljanak el a Tiszántúl csatlakoztatására.12 A régiónkra vonatkozó, ezt az időszakot érintő valamennyi forrás összegyűjtésére törekedtem. E válogatásban a három vármegye nem egyforma súllyal szerepel. 11 Lásd a 92-94., 97-98., 100. sz. forrást; MARKÓ, 1935. 224-225. 12 Uo. 226-227. és 230. 25
