Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Kiss András–Kovács Kiss Gyöngy: A virágzó Kolozsvár és egy jómódú polgára a 16–17. század fordulóján
Kiss András - Kovács Kiss Gyöngy mellett nem találunk számottevő borkiviteli adatott, tehát a kolozsvári bor nem volt keresett. A kereskedéssel foglalkozó és a város felvirágoztatásához nagyban hozzájáruló, úgynevezett árus emberek közül való az a jómódú kolozsvári polgár, akivel a következőkben a város virágzásának eredményeit szeretnénk szemléltetni. Ez Viczei Máté, a város egyik leggazdagabb, legmódosabb polgára. De mivel áttért reformátusnak és Szenczi Molnár Albert támogatójává vált, jóllehet az esküdtek között részt vehetett a város kormányzásában, sőt különböző városi tisztségeket is betöltött, soha nem lehetett bíró vagy királybíró - ez a tisztség ugyanis, mint említettük az unitáriusoknak „járt". Ettől függetlenül közmegbecsülésnek örvendett minden szinten, és rendkívüli tekintélyre tett szert.17 Ezekből az évekből a városi polgárok jómódúságát, gazdagságát a kolozsvári osztálylevelekből ismerhetjük meg, Ezt tesszük Viczei Máté esetében is, akinek elhunyta után 33 lapos osztálylevelet készítettek az osztóbírák, ebbe foglalva az örökösöknek járó javak leltárát. Ennek az osztálylevélnek a vizsgálatával kíséreljük meg szemléltetni a virágzó Kolozsvár város tekintélyes polgárának vagyoni helyzetét. Már az osztálylevelek megjelenése előtti időkből is ismerünk néhány gazdag inventáriumot, de a városi társadalom vagyoni helyzetét átfogóan csak 1603-tól tudjuk követni. Ugyanis ebben az esztendőben hozzák létre az osztály- bírák intézményét, és ezek eljárásainak eredményeként jelennek meg az osztálylevelek. Az osztóbírók ugyanis minden egyes elhalálozás után szigorú szabályok szerint elvégzik az elhunyt hagyatékának az örökösök közti felosztását, az osztályt.18 Az osztálylevélben számba vesznek mindent, ami az elhunyt után maradt, és leltárba veszik, mi jutott egy-egy örökösnek. A kolozsvári örökösödési „törvény" szerint például a ház a legkisebb fiút illeti, de elszámolnak az örökhagyó minden egyéb kiadásáról, az osztály során beszámítják az örökrészbe, hogy a leányok mit vittek magukkal hozományként, amikor férjhez mentek, tehát annyit levonnak az örökségükből. De Viczei Máté hagyatékának felosztásakor megtudjuk azt is, miszerint három fiára fejenként 158 forintot hagyott azért, hogy külföldi peregrinációra menjenek és tanuljanak.19 A tanulásra biztosított 158 forint akkor egy közepes kolozsvári ház árának felelt meg. Nem kívánjuk felsorolni most pontosan a leltárakban 17 Vö. KISS András: Források és értelmezések. Bukarest, 1994. 189-194., 374-382. 18 Vö. KOVÁCS KISS Gyöngy: Rendtartás és kultúra. Századok, mindennapok, változások Erdélyben. Marosvásárhely, 2001. (a továbbiakban KOVÁCS KISS, 2001.) 25-39. 19 A Viczei Máté elhunyta után készült 33 lapos osztálylevélből közölt adatok KOVÁCS KISS Gyöngy: A kolozsvári osztóbírák intézménye és az osztály levelek című, kiadásra előkészített kéziratából származnak. (A továbbiakban: KOVÁCS KISS, kézirat) 218