Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Bácskai Vera: A magyar várostörténet-írás a 21. század elejé
A magyar várostörténet-írás a 21. század elején sajátos egyedi belsőleg koherens organizmusának bemutatását. A városi kultúrtörténetet is utolérte a városi társadalomtörténet végzete: a város a legtöbb esetben a kutatandó kérdéseknek nem tárgya, hanem elsősorban kedvező forrásadottságai, társadalmi diverzifikáltsága révén, pusztán színhelye. Ha a történelmet - és ezen belül a várostörténetet - csak különálló történetek összességeként fogjuk fel, és elvetjük az összehasonlítás, az összehasonlíthatóság lehetőségét, hogyan határozható meg egy-egy város specifikuma, hogy tárhatók fel azok a tényezők, amelyek lakóinak mentalitását, identitását meghatározták. A város mentális térképét mint vizsgálati szempontot magam is igen gyümölcsözőnek tartom, amely meggyőzőbb, finomabb, sokoldalúbb képet ad a különböző városrészek, utcák jellegéről, mint azok társadalmi összetételét, épületeit ecsetelő leírások. De nem véletlen, hogy az emberek érzékelését, tapasztalatát a kutatók szükségesnek látják bizonyos kemény adatokkal is megtámogatni, magyarázni. És az egyes emberek mentális térképének kialakítását vajon nem befolyásolják-e más településekről - faluról, más városokból - hozott tapasztalatok? Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy az új megközelítés nem hatott gyümölcsözően a várostörténet-írásra. Az új, emberközpontúbb szemlélet új nézőpontokkal, új tematikával gyarapította, olyan jelenségekre hívta fel a figyelmet, amelyek a strukturalista várostörténet figyelmen kívül hagyott, a szövegelemzésnek olyan finom módszereit dolgozta ki, amelyek nem voltak jelen a strukturalista történetírás eszköztárában. Egyre inkább az a véleményem, hogy a város specifikumának feltárására egy megújult városbiográfia a legalkalmasabb műfaj. Nem a régi, a fontos és lényegtelen események tömegét felsorakoztató krónika-típusú, s nem is a városi jelenségeket, gazdasági, társadalmi folyamatokat a teljesség igényével, tematikus, egymástól elkülönülő, sok esetben teljesen elütő fejezetekben megvilágító sokszerzős, vaskos, többkötetes városmonográfiákra gondolok. Olyan új típusú városbiográfia kialakítására van szükség, amelynek vezérfonala a vizsgált város sajátosságainak, egyediségének kimutatása. Akár olyan megújult formában módon, mint azt Borsay tette említett könyvében, tehát hogy a város hogyan reprezentálja önmagát. Felhasználva mind a kultúrtörténeti, mind a korábbi társadalomtudományos szemléletű munkák, tanulmányok szempontrendszerét, módszereit, eredményeit. Végezetül nem hagyhatók figyelmen kívül a digitalizáció felhasználásával a virtuális város vagy várostörténet alkotására irányuló, egyelőre még szórványos kísérletek. E műfaj még csak születőben van. ígéretes kezdeményezések születtek a skandináv országokban, ahol hagyományos városbiográfiák mellett már a múlt század kilencvenes éveiben megjelentek a fent vázolt célkitűzéseket szem 209
