Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Takács Zsolt Gusztáv: A tizedes meg a többiek. Tóth Elemér naplója
Takács Zsolt Gusztáv a rajom 8 emberből állt. A sziget jobbszárnyán ment a százados úr egy szakasszal, utána egy zászlóssal a másik. Utánuk még két szakasz. Hajnal fél három, már lent vagyunk a vízparton. Lemegyek egész a vízig, a többi ott maradt a fűzfa alatt. Háromnegyed három, a túlsó parton megzörren a falevél. Leguggolok, látom, kijön egy muki a tisztásra. Észrevett, visszament a bozótba. Csörrenés, biztosan a szuronyt tette föl. Hátraszólok, hogy csendben legyenek. Lejön egy német, és mutatom neki. Azt mondja: ja, ja. A golyószórósomat tüzelőállásba küldtem, hogy amíg a csónakot vízre tesszük, fogja le tűzzel, ha lőnek. De a muki eltűnt, nem látom tovább. Három ágyúlövésre indult a támadás. Három óra előtt 5 perccel messze hátul elhangzik a lövés, erre itt a hátunk mögött a 4 aknavető hozzákezd lőni. De már mi hozzuk a csónakot úgy, hogy kb. 30 darab akna volt egyszerre a levegőben. Olyan gyorstüzet adtak, hogy az na, és olyan szép volt. Az éjszakai néma csöndbe belehasítottak a robbanások, ágyúk, géppuskák, golyószórók, puskák, hogy a muszkák azt hihették, hogy felrobbant velük az erdő. Csak úgy zúgott. Elsőnek ugrottam be a csónakba. A mi csónakunk volt az első. Alig tudtuk a parttól ellökni, de aztán megindult. Egy mafla német kormányozta hátul úgy, hogy a víz közepén egy helyben majdnem megfordultunk. Sréget mentünk a vízen, mert tudtam, hogy előttünk egyenesen van az aknavetőnek a második belövési pontja, és ha egyenesen megyünk, éppen beleszaladunk a saját tüzünkbe. A második csónak tőlünk balra indult, és mégis jobboldalt kötöttek ki. Partot értünk, elsőnek ugrottam ki a csónakból. Fölszaladok a partra, jöttek a többiek és a szakaszparancsnok is. Ott egy pillanatra megálltam, mert úgy volt megbeszélve, hogy az árkászok mennek elöl. Féltem, hogy esetleg le van a part aknázva, de láttam, hogy mind hátul van, egy sem mer előre jönni. Hát, itt nincs mit várni! Menni kell minél gyorsabban, mert nekünk kellett volna elzárni az utat, ha menekülnek a túlsó partra a muszkák. Legelöl megyek vagy 50 métert, körülnézek, hát látom, hogy alig vagyunk vagy tízen. Mondom: állj! Rendezzük a szakaszt! Negyvenen voltunk, és alig van ember. Alig gyűltünk össze, nekem sincs csak 3 emberem, de csak megindultam, a szakaszparancsnok ott volt mellettem. Mikor már vagy 80 métert bent jártunk a szigeten, már nem féltem, hogy akna van. Mentem aztán elöl, mint a szélvész, de állandóan lemaradnak az emberek. A második raj teljesen lemaradt. Megyünk, de sehol semmi, már bosszankodtam, hogy még a pisztolyom sem tudom kilőni. Már bent vagyunk vagy 500 métert, találunk egy dekungot, de a muszkák megpucoltak. Megyünk tovább, sehol semmi. Zeng az erdő, de egy lövést sem kapunk, a muszkák még a túlsó partról sem lőttek. Már fönt járunk a templomnál, szemben van egy kocsiút. Ott találtunk két dekungot. Az árkászok fel akarták robbantani, de nem sikerült. A másikba beleeresztek két sorozatot és bemegyek, de nem volt benne csak egy csomó röpcédula. Aztán odaérkezett egy másik szakasz, a nagyobbik dekungba bedobtak két gránátot, de nem robbant egyik sem. Ott áll vagy 60 ember, és nem mertek bemenni, ott ódzkodnak. Én a környéket kutatom, kívül már találtam két gázálarcot. Odamegyek, előkapom a villanylámpát [elemlámpát] és bemegyek, de már muszka nem volt benne, hanem égett egy rongy. Nagy füst volt és büdös. Megkezdtem kiszórni a szajrét: gázálarc, köpeny, pokróc, telefonkészülék, hátizsák, csészék teli frissen fogott hallal. Szóval mindent kiadogattam, már majd megfúltam a füstben. 198
