Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Takács Zsolt Gusztáv: A tizedes meg a többiek. Tóth Elemér naplója
A tizedes meg a többiek lőttek rájuk. Dupla vacsorát hoztam nekik. Vagy tíz dobozzal Leventét33 kaptunk az otthoni gyűjtésből, így megvolt a nagy öröm, de bizony most meg esik az eső. Szegények kint vannak és figyelnek, én meg itt a dekungban írom a naplót. Hébe-hóba megnézem őket, nem alszanak-e, mert bizony, ha nem vigyázok rájuk, néha elszundikálnak. Hát ilyen szép napom volt megint és hogy még mi lesz, azt nem tudom. Augusztus 29. Hajnali 4 óra, három emberem lement a faluba, a golyószórós és még két katonám. Itt maradtunk öten. Öt óra, szalad az egyik emberem. Tizedes úr jöjjön gyorsan, jönnek az oroszok! Szaladok és nézem, hát tőlem 400 méterre a sziget bal csücskén hármasával, négyesével szaladnak át egy keskeny földátjárón. Nézek a dombunk felé, nézem hátul a géppuskát, hiszen ez már a husztiak állása előtt van, de senki nem lövi őket. De jönnek ám rendesen! Szólok az egyik emberemnek, hogy lője golyószóróval a Dont. Mondja, nem ért hozzá, a másik ugyanezt. Nekem el kellene osztani az embereket a figyelésre, de ezeket lőni kell, jönnek szakadatlanul. Én aztán fogom a golyószórót, durr, bele egy sorozat, még egy. Egy kicsit lassítanak, de aztán csak jönnek. Lövöm őket, mint a verebeket, de bizony ők csak jönnek, és nem lövi őket senki. A husztiak nem látják nappal a vizet és egész kényelmesen akartak átjönni. Bemelegszik a cső, már nem merek lőni vele, akkor azután puskával lövök. A tőlem jobbra levő géppuska kötelessége lett volna lőni, átkiáltok, hogy lőjön. Hat óráig jöttek, aztán vége lett és már csak egyesével jönnek. Akkor a géppuska átvette a tüzet, de azért én is lőttem. Jelzem rakétával hátra, hogy támadás, mert hátra nem lehet menni. Hét óra felé áthoztak még egy géppuskát, ezért már úszva mentek át a mukik a vízen. Szép látvány volt, nézzük tovább, de nem jön senki. Azután az őri Juhász az aknavetővel hozzáfogott lőni, de egészen másfelé. Néma csönd, én csak meresztem tovább a szemem. Már két éjjel és két nap nem aludtam. A szemeim fájnak, az embereknek úgy szintén. Fél tízkor ismét visszament az első orosz, kis idő múlva a második és így tovább. Na, mondom, menjetek, aztán, ha átmentek, lefekszünk aludni. A 17-dik megy, erre a géppuska fölébred és lövi. Mondom az egyik emberemnek, hogy hozza ki a reggelimet. Az egyik kezembe a puska, a másikban kávé. A géppuskatűz után lecsendesedtek. Egy óra múlva megint megindulnak egyesével. Már nem bírom tétlenül nézni, puskával lövöm őket, az emberemnek mondom, hogy számolja. Vártam, mikor ugrik ki a bokorból, és akkor puff. így jött el a dél. Ekkor ébred fel a szakaszparancsnok, és átkiált, mi van, mert csönd van az egész vonalon, csak én puffogtatok. Átkiáltom, hogy embervadászat a halálsziklán. Azután átjöttek vagy öten, hoztak egy gránátvetőt, persze kíváncsiak. Kiviszem az állásba, és mutatom nekik, ekkor már a 30-dik megy vissza. Elmennek a gránátvetővel, hogy majd kiugrasszák őket, de fölülről nem tudták kivenni, hogy hol vannak. Kiosztom az ebédet, ami lekvár. Megeszem és kimegyek újból, látom, a veszély elmúlt. Mondom az embereknek, hogy menjenek aludni, mert félek, hogy el fognak éjjel aludni. Én kint maradtam és folytatom az ipart tovább. Itt van a szakaszparancsnok, és azt mondja, hogy ő is lőni fog egy puskával, és most már ketten adjusztáljuk őket. Potyognak a muszkák a vízbe, mint a verebek. Négy óra felé géppisztolytüzet kapunk, 33 cigarettamárka 187
