Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Rákócziak kora - Henzsel Ágota: Debreczeni Tamás, I. Rákóczi György prefektusának szatmári kötődései

Debreczeni Tamás, I. Rákóczi György prefektusának szatmári kötődései szolgabíró és más nemesek majd tanúsítják igazukat. Farkas az egész incidens okát a Debreczeni Tamás elleni irigységben látta, amit családtagként már a sa­ját bőrén is érzékelt. Farkas István maga indult volna Sárospatakra, de a tervezett szüret miatt ma­radnia kellett. Anyósa és sógora mellett felesége, Debreczeni Fruzsina és még több, külön nem említett családtag is Pálfalván tartózkodott ekkor. Debreczeni Tamás elfoglaltsága miatt nem vehetett részt a szatmári szüreten, azt valószí­nűleg veje irányította és felügyelte. Debreczeni Tamásnak a fejedelmek szolgálatában is sok ütközést kellett el­viselnie. 1641-ben például ura, I. Rákóczi György nem akart fizetni Szatmár vá­rosának ottani szőlői után, mire boroshordóit szétvágatták. Nem volt felhőtlen a viszonya sem a várossal, sem a várral. A szolgáltatások tekintetében pontos ügyintézést és nyilvántartást meghonosító, illetve megkövetelő Debreczenit Er­délyben is valóságos gyűlölség kísérte. Némiképp kárpótolhatta ezért urainak iránta megnyilvánuló bizalma, eredményes munkája, saját gyarapodása. Bará­tai és bizalmas emberei inkább a hozzá hasonló foglalkozást űzők, a gazdasági tisztséget viselők közül, nem a régi köznemesi családok tagjaiból kerültek ki. Családi kapcsolatok Debreczeni Tamás családi kapcsolataira és magánéletére testamentuma vet fényt, amit 1645-ben Sárospatakon írt 75 éves korában.19 Kiderül, hogy a király­daróci szülői házat 12-13 évesen szegényen hagyta el és azt követően a saját szolgálata után kapott keresményéből élt. Öccse, Mihály, akinek nemességet is szerzett, semmiképpen nem akart bátyja szavára hallgatni, de adományait elfogadta. így emlékezik róla: „csak lovat 13-at adtam neki szerszámostól egyszer is, másszor is... köntössel tartottam esztendőről esztendőre... nálam, fizetésemen sem akart szolgálni." Féltestvéréről, Daróczi Istvánról kedvezőbb képet fest: „nekem tőlem hallgató, engedelmes atyámfia volt, szolgált is, amiben kellett". Útjaik a tokaji szolgálat idején váltak el, amikor Daróczi „Thurzó Imre [a nádor fia] halála után haza szállott Szatmárra", megkapva bátyjától, ami „maradott volt atyjáról és sze­gény anyánkról". Tarjányi Margittal boldog házasságban élt, számos gyermekük közül azon­ban csak három fiuk és két leányuk érte el a felnőtt kort. A végrendelet készíté­sének idején már csak egyetlen fia, Debreczeni György és hat unokája élt. Já­nos Pálfalván, Zsigmond Sárospatakon ebben az évben (1645) lettek a pestis 19 Közli DEBRECZENI-DROPPÁN, 2004. 491-501.; DIENES Dénes: Debreczeni Tamás végrendeletét lásd még: http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/debreczenitamas.htm_2011 . aug. 5. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom