Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Kész Piroska: Folyószabályozás Bereg vármegyében (1846–1914)
Kész Piroska A munkálatok tervezetét osztálymérnökök dolgozták ki, majd egyeztettek az illetékes földbirtokosokkal, akiknek így döntő szavuk volt a töltések nyomvonalának kijelölésében. Ez ma is meglátszik a Tisza védvonalának vezetésében. A mérnökök kiszolgáltatott helyzetben voltak, ugyanis az egyéni érdekeiket mindenáron megvalósítani akaró birtokosokkal szemben nem tudták érvényesíteni műszakilag megalapozott javaslataikat, és a kormány sem adta meg számukra a szükséges támogatást, bár az 1855-ös árvizet követően az ország kormányzója, Albrecht főherceg a szabályozási munkákhoz biztosított 100 ezer forint állami hozzájárulást évi 400 ezer forintra emelte. Az 1860-ban létrehozott Építészeti Főigazgatóság foglalkozott az állami vízi munkákkal, amely a Tisza-szabályozásnak az ügyét is meggyorsította. A társulatok 1865. évi közgyűlésükön kérték a Tiszavölgyi Társulat visszaállítását. Ehelyett 1866-ban királyi biztost rendeltek ki a munkák irányítására, aki 1875- ig működött. Befolyása a társulati ügyekre azonban már nem volt, azok felügyeletét ugyanis 1867-től a gróf Mikó Imre vezette Közmunka- és Közlekedés- ügyi Minisztérium Vízügyi Osztálya látta el.20 A munkálatok megindulása Bereg vármegyében A Beregmegyei Tiszaszabályozási Társulat védtöltésezési munkálatai szintén 1850-ben vettek új lendületet. Az első szakasz 1863-ban zárult le, amikor a védművek nagy része el is készült Csánk Nándor mérnök vezetésével. Az eredményt az 1. sz., a költségeket a 2. sz. táblázat összegzi.21 Ezekben az években készült el a Vér ke vizének az elzáratása is, amibe Beregszász városa és a közbirtokosság azzal a feltétellel ment bele, hogy a Tisza szabályozásának befejezése után az elzárt Vérke folyását ismét meg fogják nyitni. Ám ez nem történt meg, és így állandó konfliktus forrásává vált. Többször hangoztatták a panaszosok, hogy az elzárás következtében megfosztották Beregszász városát és vidékét az üdítő, tápláló értől, amely „mind az emberi és állati egészségre, mind pedig a növényzetre is jótékony hatású volt. Míg a jelenben a hegyekről időszakonként bejövő víz meggyűlvén az elzárt mederben, mivel kifolyása nincs megromlik és ártalmas kigőzölgésével veszélyes betegségek okozója... "22 20 Uo. 76-77. 21 KÁL, F. 251. op. 3. od. zb. 2. 17.; F. 251. op. 3. od. zb. 2. 15. 22 KÁL, F. 251. op. 3. od. zb. 40. 9. Jandrisics Antal polgármester panaszlevele a Tiszaszabályozási Társulat közgyűléséhez. 144
