Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Kész Piroska: Folyószabályozás Bereg vármegyében (1846–1914)
Kész Piroska A 18. században a gyorsan szaporodó lakosság ellátása érdekében megnőtt az igény a szántóföldi termelés növelése és fokozott biztonságának megteremtése iránt is. A termőterületek növelésére az egyetlen út csak a vízjárta vagy állandóan vízzel borított területek lecsapolása lehetett. Mindezek miatt már Mária Terézia és II. József is tervezte a folyók szabályozását - sikertelenül. A folyószabályozási munkálatok végül a 19. században indultak meg. A fő cél az árvízmentesítés, a szabályozatlan folyók megregulázása, a közlekedés könnyebbé tétele és újabb mezőgazdasági földek nyerése volt. A Bereg megyei lakosságnak nagy gondot okozott a hegyekből gyorsan leérkező víz, amely az alsó beregi részeken lelassult. Itt már a szélesmedrű folyók a lassú folyás miatt szegeket képeztek, partokat szaggattak, mocsarakat tápláltak és szemben lévő vízpartokat töltöttek fel. Ennek következtében egyik-másik településnek, például az 1832-1836-os országgyűlés által Bereghez csatolt Tarpának, időről időre változtak a határai. Ebből adódóan Bereg megyének több konfliktusa volt a szomszédos megyékkel, főleg Szatmárral, mert a magasabban fekvő Bereg apró gátjaival át tudta terelni a Tisza vízáradásait Szatmár falvaira. A szabályozásban kiemelkedő szerepet játszó Széchenyi István9 a vízi munkák megszervezésénél tudta, hogy a Tisza-völgy rendezését az állami támogatás mellett magántársaságok szervezésével és egységes társulatba tömörítésével lehet végrehajtani.10 Az előkészítő felmérés megkezdését az 1830. évi rendkívüli árvíz is sürgette. Az 1842-ben kezdődött újabb árvizes periódus már a Tisza-melléki megyéket is mozgósította, és több szabályozási javaslat is született. Ilyen előzmények után indult el Széchenyi 1845. szeptember 27-én szervező kőrútjára, amelynek célja a Tisza-völgyi társulatok megalakítása volt.11 Sok helyen megfordult, Ung, Bereg és Szabolcs megyék küldötteivel szeptember 30-án Sátoraljaújhelyen tárgyalt. 1846. január 19-én tartották Pesten az első ülést, ahol hivatalosan is megalakult a Tiszavölgyi Társulat 8 osztállyal azon helyi társulatok működésének összehangolására, amelyek kötelezték magukat az ármentesítés és lecsapolás költségeinek viselésére. Ezzel tehát befejeződtek az önálló, egymástól független, össze nem hangolt védekezések, és lehetővé vált a Tisza vidékének egységes 9 Politikus, író, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere. Nevéhez fűződik a magyar gazdaság megreformálása, a Duna- és a Tisza-szabályozás szorgalmazása. Számos intézmény alapítója. 10 DUNKA Sándor - FEJÉR László - PAPP Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története. Budapest, 2003. (a továbbiakban DUNKA-FEJÉR-PAPP, 2003.) 65. 11 MÉSZÁROS Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek. Budapest, 1979. 82. 140
