Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Forrásőrző intézmények és források határon innen és túl - Kész Piroska: Folyószabályozás Bereg vármegyében (1846–1914)
KÉSZ PIROSKA Folyószabályozás Bereg vármegyében (1846-1914) A 19. századi nagy folyószabályozások előtt Bereg vármegye síkvidéki területei folyamatosan ki voltak téve az árvizeknek, amelyek évente kétszer is hatalmas területeket öntöttek el vagy juttattak időszakosan víz alá. A zabolázatlan, kanyargós nagy folyók (Tisza, Borzsa, Latorca) és kisebb-nagyobb mellékvizei sűrűn behálózták a Bereg délnyugati felét, így a megye szinte minden részét érhette kisebb-nagyobb elöntés. A víz miatt óriási területek estek ki részben vagy teljesen a mezőgazdasági művelés alól, így a török kiűzését és a Rákóczi- szabadságharcot követően egyre többször merült fel a folyó- és állóvizek helyzetének rendezése. A Tisza és mellékfolyói A Tisza a Duna legfontosabb mellékfolyója, a Kárpát-medence főfolyója, a Bereg megye területén áthaladó legnagyobb vízfolyás. A Máramarosi-havasokból indulva évente háromszor árad: kora tavasszal, kora nyáron és késő ősszel. A kora tavaszi (március-áprilisi) árvíz a Keleti-Kárpátok és az erdélyi hegységek hóolvadásából és a tavaszi esőzésekből táplálkozik. A Tisza és mellékfolyói tavaszi árhullámai rendszerint találkoznak, de a tetőzés nem egy időre esik, így egymást nem erősítik. A Duna és a Tisza kora tavaszi áradásai viszont gyakran esnek egybe, ilyenkor a Tisza vize nem tud belefolyni a Dunába, és erősen megduzzad.1 A kora nyári árvíz, a zöldár a júniusi esőzésekből származik, és egyszerre jelentkezik a Tiszán és mellékfolyóin. Előfordul késő őszi árvíz is, amely az őszi csapadékmaximum következménye. A kisvizek ideje az ősz és a tél. A Tisza és mellékvizei ártere a szabályozás előtt hatalmas volt, Bereg megyében 289 258 hold. Legnagyobb mellékfolyója e vidéken a Borzsa vagy Borsova. Az egykori Máramaros megyében a Nagyhegy déli és a Sztoj bérc keleti oldalán ered. Lukovánál ér Bereg megyébe. Útja során magába fogadja a Berbeka folyót, valamint a Falucska- és Komlós-hegységek felől leömlő vizeket. Felső-Remete mellett több ágra oszlik, majd Alsó-Remetét érinti és a beregi Lapos erdőn át két főágban tovább folyik. Kovászónál ismét egyesül, innen előbb délkeletre, majd a kis vár alatt délnyugatra kanyarodik. Itt magába 1 Ez okozta az 1879. évi nagy szegedi árvizet, amely csaknem az egész várost romba döntötte. 137
