Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Németh Péter: A Péc nembeli Ibrányiak

Halászba visszatérő Paksiak

26 miatt a két család, a Csapiak és az Ibrányiak kapcsolata mivel Miklós második házasságát nem kísérte gyermekáldás (Miklós fiai az első, Nagymihályi Katalinnal kötött házasságból származnak!) - a „komaság" szintjén maradhatott. Lukács másik gyermekét, a nagyapa után nevet kapott Gergelyt csak a Rádiak és Megyeriek státusperéből ismerjük (1366). Fia, András 1401-től szerepel az oklevelekben. Öt év múlva tizenketted magával esküt kellett tennie a szomszédos Halász részbirtokosai vagy használói, Csapi Miklós fiai: Péter, a Szent Lőrinc egyház prépostja, András, Pál, László és Miklós ellenében, hogy a Kegyevejsze (Kegeweze), a Hármastó (Harmastw) és Pogány vej sze {Pogánwezeú) halastavak, halászóvizek, ill. halvej szék mindig és régtől fogva az ő Ibrány birtokához tartoznak.

27 A következő évben Csapi András azzal vádolja Gergely fia Andrást, hogy jobbágyát Halász területén megverte, a tényt a felperes Besztereci Dénes, Bogdányi Balázs, Téti Gábor és Szolnoki Gergely tanúkkal kívánta igazolni, míg meg nem történte mellett az elsősorban az Ibrány körüli (mára elpusztult) kis falvak nemesei, Csúri Vid, László, Lőrinc fia: László, Iván fia: László, (E)sztári Péter és Miklós, Perkedi Simon, továbbá Berceli Miklós, Pazonyi Barnabás és István, Buji Lőrinc, Kemecsei János, Ibronyi János és Egyed, Sényői Kelemen állt ki,

28 ami jól mutatja András megyebeli népszerűségét. Ebben közrejátszhatott András írni-olvasni tudása is, egy oklevelünk ugyanis deáknak nevezi.

29 Talán ő volt a mozgatója annak az 1399-ben indított pernek, amely másfél évtized után, 1414-ben zárult. A per lényegét így foglalhatjuk össze: Kallói Simon két lánya közül - mint említettük - Erzsébet Ibrányi Lukácshoz, Skolasztika (pinci) Jonhos Andráshoz ment feleségül, Imre fiának a leányát, Potenciánát pedig Lónyai Péter vette el. Leszármazottaik 1399-ben látták elérkezettnek az időt arra, hogy nőági felmenőik járandóságát kikérjék Kálló-i Simon testvére, Iván utódaitól, Szaniszló fia Jánostól és nővérétől, Petronellától. A per megjárta Detre nádor bíróságát (1400), majd a zavaros évek után Garai Miklós döntött az ügyben (1406), míg eldőlt, 26 Halász eredetileg a szabolcsi vár földje volt. 1280-ban a Rátót nb-i Roland bán fiai: Mátyás és Rátót többek között e birtokukat is elcserélik a Baksa ispánnal és testvéreivel (1280/416/425: DL 1073; R V/3, 52; Adalékok Zemplén vármegye történetéhez XIX. (1913) 106). A birtokra a 13. század végén Aba Amadé nádor tette rá a kezét, majd a konszolidációval az Ibrányiak kérték fel a királytól (lásd a 10. jegyzetet!). Ám a Baksa-rokonság sem mondott le Halász tulajdonjogáról, s mivel nekik voltak jogbiztosító okleveleik, az Ibrányiak Halászt 1339 után átadják nekik, amit Tamás (1355-t 1407 e.) 2., ám gyermektelen házasságával is megerősítettek. Mátyás unokái, a Paksiak 1378 előtt (1378: DF 219822) jelennek meg ismét Halászban, ettől kezdve az oklevelek hol Halászinak, s Duna parti birtokaik után hol Apostagiaknak, vagy Paksinak nevezik őket. (Összefoglalóan NÉMETH Péter: Egy rétközi falu: Nagyhalász a középkorban. Szabolcs-szatmári Szemle, (1987) 413-421.) 27 C. TÓTH Norbert: A leleszi konvent országos levéltárában lévő Introductoriae et Statutoriae sorozat 1397-1410 közötti oklevelei. Pótlás a Zsigmondkori oklevéltár I—II. kötetéhez. Nyíregyháza, 2006. (a továbbiakban C.TÓTH: Lelesz III.) 155. 28 C. TÓTH Norbert: A leleszi konvent országos levéltárában lévő Acta anni sorozat oklevelei. II. közlemény 1400-1410. Pótlás a Zsigmondkori oklevéltár II. kötetéhez. JAMÉ XLVIII. (2006) 323-442. (a továbbiakban C. TÓTH: Lelesz II.) 156. 29 Zs. 11/2, 7090; C. TÓTH Norbert: Szabolcs megye hatóságának oklevelei II. (1387-1526). Bp.-Nyíregyháza, 2003. (a továbbiakban C. TÓTH: Szabolcs II.) 171.