Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Kövér György: Az eszlári pünkösdi „népizgatottság” (1882. május 29.)

AZ ESZLÁRI PÜNKÖSDI „NÉPIZGATOTTSÁG" (1882. május 29.) 1882. május 26-án rangos látogatók érkeztek Tiszaeszlárra. Gráfl József főispán (a helyszínt ismerő hajdani bashalmi bérlő) és Zoltán János alispán (akinek családnevét tanya őrizte az eszlári határban) a járási szolgabíró társaságában arról kívánt megbizonyosodni, hogy az 1882. április elsején eltűnt Solymosi Eszter ügyében május 6-a óta folyó vizsgálat során hogyan alakul a nép hangulata, nem kell-e a tömegindulatok kitörésétől tartani. Május 20-ától ugyanis döntő fordulatot vett a vizsgálat, amennyiben a zsidókat gyilkossággal vádoló nyomozás, Scharf Móric vallomásával alátámasztva, több gyanúsított előzetes letartóztatásához vezetett. Az országgyűlésben pedig az ügy - az eszlári Ónody Géza jóvoltából - a megyei közigazgatást kritizáló felhanggal került az országos politika látókörébe. A főispán jelenlétében az alispán elsősorban a helyi értelmiség kulcsfiguráit faggatta, hogy a dolgok jelen állása mellett milyennek látják a faluban a néphangulatot. A meghallgatott református és katolikus lelkész megnyugtatóan nyilatkozott. Lápossy János ref. lelkész így: „ az ügy felmerülte óta semmi mesterséges lázítás vagy ingerültség szítás nem észlelhető s különben is békés népünk nyugodtan és türelemmel várja és reményli a bűntény megtorlását."

1 Adamovics József római katolikus plébános még ennél is tovább ment: „A nép hangulatára nézve lelkiismeretesen mondhatom, hogy bár érdekkel várja az ügy hova fejlődését, és óhajtaná a bűnösök szigorú bűnhődését - semmiféle lázongási hajlam nem mutatkozik. Sem az izraeliták elleni valamely titkos, és talán ellenszenvből származó üldözési tőke csinálásáról semmi féle tudomással nem bírok; sőt ismerve népünk béke szeretetét és az izraeliták iránti deferentiáját azt bátran tagadni is merem. "

2 Megkérdezték a falu bíráját, Farkas Gábort is, aki szintén kijelentette, hogy semmi tudomással sem bír arról, „ miszerint a tény megtörténte óta a nép az izraeliták ellen bármi oldalról izgattatnék. "

3 Akárhogy is vesszük, mégis valamennyien elsősorban az izgatás, s legfeljebb másodsorban az izgatottság hiányáról tanúskodtak. A helyi véleményformáló figurák egyöntetű megnyugtató nyilatkozatait elsősorban azzal magyarázhatjuk, hogy mindnyájan attól 1 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, IV. B. 411. Szabolcs, valamint Szabolcs és Ung k. e. e. vármegyék alispánjának iratai, 1872-1950. (a továbbiakban SZSZBML, IV. B. 411.) XIII. 128. d. 133/1883.; Lápossy János nyilatkozata. Tiszaeszlár, (Napi Értesítő) A tisza-eszlári bünper végtárgyalása alkalmából gyorsírói felvétel nyomán kiadja a Nyírvidék szerkesztősége. Nyíregyháza, 1883. június 19-augusztus 3. (a továbbiakban TE), 1882. máj. 26. 2 Uo. Adamovics József nyilatkozata. TE, 1882. máj. 26. 3 Uo. Vizsgálati jk. TE, 1882. máj. 26.