Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Németh Péter: A Péc nembeli Ibrányiak

rokoni kapcsolatok is fűzték.

20 Az erdélyi szolgálatvállalást egy rövid idejű szabolcsi is követte: 1350-ben a Dózsa-fiak, László és Pál mesterek szabolcsi alispánja lesz.

21 Királyi emberként az Olaszi-Szabolcsi család ügyében jár el, kevés sikerrel.

22 Az 1363-ban az orosi Simon fia Péterrel perben álló Gergely fia: Gergely - aki abban állapodik meg, hogy ügyüket 3-3 fogott bíró ítéletére bízzák - már nem ő, hanem a fia lehet.

23 Az Ibrányi család Lukács-ága Ibrányi Lukács és Kálló-i Erzsébet házasságából két, felnőtt kort megélt gyermeket ismerünk. Katalin, Csapi Tamás fia: Miklós özvegye 1407-ben kerül szemünk elé, amikor elismeri, hogy atyja birtokaiból, Ibrány és Keresztút feléből a neki anyja és nagyanyja után járó leánynegyede, hozománya és nászajándéka fejében 40 márkát átvett az erre kötelezett unokaöccsétől, Gergely fia Andrástól.

24 Ezzel azonban nem zárult le a Csapiak birtokigénye: Miklós fiai: András, László, Pál, Miklós és Péter 141 l-ben kieszközölték Zsigmond királynál, hogy új adomány címén iktassák be őket többek között a Szabolcs megyei Kemecse, Ibrány és Keresztút birtokokba.

25 Ennek azonban nem lett foganatja, s a 20 „Jonhos" (Enhius, Iwnhus) András kecskési [erdélyi Fehér m.] vö. ENGEL Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I. Bp., 1996. (a továbbiakban ENGEL, 1996.) 338. várnagy 1338-ban egy peres ügy egyik békebírája (A Balassa család levéltára 1193-1526. Fekete Nagy Antal kézirata alapján sajtó alá rendezte BORSA Iván. Bp., 1990. 93). Bírótársai között sorolják fel Tompos („Sánta") gilvácsi várnagyot, akit a Szentemágócs nembeli Kölesei Dénes fia Jakabbal azonosíthatunk és Főnyi Balázst, akinek 1343-ban bekövetkezett halála után (vö. ENGEL, 1996. II. 76.) kapja meg Jonhos András a Nógrád megyei Pincét, amelyről ezután Pinci-nek nevezik magukat ő és leszármazottai. András mester szerviense, Csákó - szomszédként - Kerepec birtok iktatása ellen emelt szót (1340: AOkl. XXIV, 249), emiatt arra gondolhatunk, hogy a família eredetileg gömöri származású. Erdély és Gömör megye között ingázva, Gergely társaságában ismerhette meg későbbi feleségét, Kallói Simon leányát, Skolasztikát, s így került sógorságba Gergely bátyjával, Lukáccsal, akinek a felesége Simon idősebb leánya, Klára volt. 21 PITI: Szabolcsi. 12. 22 1356: DL 51714, 51719, 51721; Kállay II, 1190, 1195, 1198. 23 DL 62186; Kállay II, 1479. 24 Zsigmondkori oklevéltár. I. Összeáll.: MÁLYUSZ Elemér. Bp., 1951; II/1-2. Bp., 1956-1958; III. Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerkesztette: BORSA Iván. Bp., 1993; IV-VII. Bp., 1994-2001; VIII. BORSA Iván - C. TÓTH Norbert. Bp., 2003. IX. Bp., 2004. (a továbbiakban Zs.) II/2, 5235. Itt jegyezzük meg - mert nem tartozik szorosan dolgozatunk tárgyához - hogy Keresztút (a 18. századtól Kótaj) aki a Rádiak státusperében tanú (DL 24910). 1478-ban tűnik fel Keresztúti Miklós nevében, őt Ibrány inak tekinthetjük, eszerint Keresztútat Ibrány területéből hasították ki, s emiatt tárgya a kiadandó leánynegyednek. 25 Zs. III, 1152.