Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)
Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Erdész Ádám: Gyomától Németországig – Kner Imre internálása
GYOMÁTÓL NÉMETORSZÁGIG Kner Imre internálása A gyomai Kner család tagjai ismert szereplői a magyar művelődéstörténetnek: Kner Izidort (1860-1935) a magyar gazdaságot a dualizmus idején új szellemmel feltöltő vállalatalapítók között tartják számon. Nyomdája alapításának 50. évfordulóján, 1932-ben maga írta meg, hogy az egyszemélyes Békés megyei kis műhelyből hogyan teremtette meg az országos közigazgatási nyomtatványpiacot uraló vállalatát. Legidősebb fiát, Kner Imrét (1890-1945?) a magyar tipográfia európai hírű megújítójának tekintik. Egyike volt azoknak a nyomdászoknak, akiknek először sikerült rátalálnia a gépi tömegtermelés és a művészet közötti új harmóniára. Mivel mindketten aktív szereplői voltak koruk szellemi életének, történeti munkákban, memoárokban, levelezéskötetekben ma is gyakran felbukkan a nevük. A Kner Imre pályáját felidéző írások záró részében rendszerint megemlítik azt, hogy a holokauszt áldozata lett. A részletesebb életrajzokban szó esik arról is, hogy nem a zsidónak minősített gyomaiakkal együtt, hanem pár héttel korábban deportálták. Ennél több információt alig találunk. írásomban szeretném lépésről lépésre végigkövetni Kner Imre deportálásának történetét. A kitűnő tipográfus magyar nyomdászattörténetben játszott szerepe önmagában is indokolja az érdeklődést, de a deportálás történetének rekonstruálása alkalmas arra is, hogy az ilyen és hasonló, végsőkig kiélezett helyzetekben megmutatkozó emberi magatartásformák archetípusait s a véletlen szerepét szemügyre vegyük. ^ Az 1830-as évek óta Békés megyében élő Kner család a teljes mértékben asszimilálódott, nemzeti szellemű zsidó felekezetű famíliák közé tartozott. A család egyes tagjai már az 1848-49-es szabadságharcban is részt vettek, 1848 emléke egész legendakörré terebélyesedett a családi mitológiában. Kner Izidor dualizmus időszakában színre lépő generációjával visszavonhatatlanul lezárult az asszimiláció folyamata - legalábbis akkor ez bizonyosnak és befejezett ténynek látszott. A közigazgatási nyomtatványpiacon előre törő Knert Békés vármegye tisztikarának számos tagja, közöttük egy hosszú ideig hivatalban lévő tekintélyes alispán aktívan támogatta. Úgy tűnt, a család helyzete a két háború között sem változott: Békés vármegye törvényhatósági bizottsága 1932-ben, a nyomda alapításának 50. évfordulóján Kner Izidort a megyei törvényhatósági bizottság örökös tagjává választotta. Ebben a megtiszteltetésben mindössze egy tucatnyi, a megye politikai, társadalmi életében kivételes helyet elfoglaló személy részesült. A antiszemitizmus írásommal Nagy Ferenc: A nyíregyházi zsidóság pusztulása című (Nyíregyháza, 2004.) forráskiadványára szeretnék utalni.