Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok távoli és közeli tájak múltjából - Zádorné Zsoldos Mária: Iskolaügy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a megye megalakulásától a századfordulóig. (1876-1900)

biztosítottak egy jó szakértő építészt, aki felmérte egy új gimnázium építésének lehetőségét. Mindezeket a város örömmel fogadta és az 1886. november 26-án tartott közgyűlésen a főgimnázium minden vagyonát hivatalosan átruházta a városra. A főgimnázium építési tervét Benkó Károly budapesti építész készítette el. Az építkezés közben adódott nehézségek ellenére az 1889-1890. tanévet már az új épületben kezdték el. Még hiányzott a tornatérül szolgáló terület megjelölése. A város felajánlotta a „Sasos"-kertet, amelynek felszereléséről a minisztérium is elismerően szólt. A város példáját követve a jászberényiek is adományokkal, ösztöndíjak alapításával segítették a gimnázium működését. A későbbiek folyamán azonban már ez sem volt elég a gimnázium működtetéséhez és korszerűsítéséhez, ezért állami kezelésbe került. Az államosításra a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 51 319/1895. számú leirata szerint 1896. január 1-től került sor. A tantestületet az igazgatón kívül 12 tanár, egy okleveles tornamester és egy okleveles műének tanító alkotta.

5 Mindent tanítottak, amit az ország bármely jobb nevű középiskolájában, sőt a kötelező tantárgyak mellett műéneket, gyorsírást és francia nyelvet is. Az iskola jól felszerelt tanári, ifjúsági, önképzőköri és segélykönyvtárral rendelkezett. A másik gimnázium Szolnokon működött. A hat osztályos katolikus nagy gimnázium 1831-ben I. Ferenc engedélye alapján kezdte el tevékenységét. Az első, úgynevezett grammatikai osztály még a nemzeti iskola keretei között kezdett. Az oktatás a ferences kolostor két helyiségében folyt. A következő tanévekben második, majd harmadik és negyedik osztály is indult. Ennek következményeként már 1835-ben négy osztályos, úgynevezett kis gimnáziumként működött. Az iskola fenntartását és a tanárok fizetését a város és a ferences rend között 1833-ban megkötött szerződés értelmében a lakosság által létrehozott alapítvány kamataiból biztosította. A szerződésben foglaltak alapján a város átadta az oktatás jogát a ferences rendnek. 1835-ben - az ötödik osztály megnyitását követően - egy önálló gimnázium felépítését határozták el. Az 1835 májusában elhelyezett alapkőletétel után a gimnázium épülete négy hónap alatt elkészült. Az 1836-1837-es tanévtől az iskola a megnyíló hatodik osztállyal a nagygimnáziumok közé került. Az intézet nyolc évig magánjellegű volt, nyilvánossági joggal 1844-ben ruházta fel egy királyi rendelet. 1852-1862 között, mintegy tíz évig az intézmény működése szünetelt. 1852-ig 2.765 tanulót képeztek. Ebben az évben anyagi okok miatt a gimnáziumot bezárták. 1862-től egy-egy osztállyal magán gimnáziumként újra működött. 1867-ben nyilvánossági joggal ruházták fel és katolikus kisgimnáziumként tevékenykedett. 1878-ban a hatodik osztályt is beindították. 1879-ben nyolc osztályra történő fejlesztésén munkálkodtak. A gimnázium mai épülete 1888-ban készült el, ahol már a nyolcadik osztályban is elkezdődhetett a 5 SÍPOS, 1880.; BLÉNESSY János: Jászberény iskolázásának és közművelődésének története. Jászberény, 1967. 23-59.; Adatok Szolnok megye történetéből, 1. köt. Szerk. TÓTH Tibor. Szolnok 1980. (a továbbiakban TÓTH, 1980.) 255-256.