Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Lakatos Sarolta: „Csak az emlék maradandó”. (Vásárhelyi Vera) Emlékképek Dr. Kállay Kristófné Vásárhelyi Vera életéből

valamennyien a középkori folyosókon, 300 lépcsőn kellett futva felkapaszkodniuk, mert minden perc drága volt. Amikor felértek a Várba, a kormányzó és felesége már várta őket, s egy lakosztályt bocsátottak Kállay Miklós és családja rendelkezésére. A 2 és V2 hónapos András szájából a szaladás közben kiesett a gumicuclija, ennek sajnálatos következményei lettek. Két álló napon át egyfolytában bömbölt a cuclijáért. Hiába adtak neki egy másikat, neki csak a szétrágott régi kellett. Az állandó gyereksírás nem tett jót a család pattanásig feszült idegeinek. Kállay Miklós nem akarta megnehezíteni a kormányzó helyzetét, ezért március 20-án telefonált Kececi török követnek, és menedékjogot kért tőle. Egy földalatti folyosón a kis udvaron kijutott a Várból, ahonnan egy autón Fáy András menekítette a rózsadombi török követségre. Ismert, hogy 1944. november 19-én innen hurcolták el az SS-ek és a nyilasok, felesége pedig 1945. február 7-én a követségen szörnyethalt egy bomba aknaszilánkjától. Horthy kormányzó közbenjárására Kállay Kristófnak és családjának a németek kényszerlakhelyetjelöltek ki Bikolon (Süttő mellett, apai nagynénje kúriáját), azzal a feltétellel, hogy nem hagyhatják el, és Kállay Kristóf nem keres összeköttetést sem apjával, sem mással. 1944. október 9-én - egy testőr figyelmeztetésére - beszöktek Budapestre. Vera asszony a karon ülő fiával hamis papírokkal, mint Vasvári Veronika a törvénytelen gyermekével, ismerősöknél, óvóhelyeken rejtőzködött. Kállay Kristóf előbb Gecső Bözsi ismert rádió bemondónőnél bújt meg, innen az Üllői úton a maristáknál, majd a Horánszky utcai ciszter rendház padlásán rejtőzködött, ahol gerendákon feküdt az ott bujtatott zsidókkal együtt a nyilas házkutatások idején. A jezsuiták beöltöztették és Kalmár Károly menekült erdélyi pap néven hamis okmányokkal látták el. A Veress Pálné utcában egy pincében bujkált, amikor egyszer megkérték, hogy misézzen. Kínjában azt válaszolta, hogy büntetésből eltiltották egy időre a misézéstől. Még jó darabig reverendában járt, hogy az oroszok el ne vigyék malenkij robotra. 1945. február közepén csikorgó hideg télben, nyitott teherautón, Pestről Debrecenbe vitte Kállay Kristóf a családját, innen szekéren Kállósemjénbe, az ottani kúriájukba. Apja ugyanis a semjéni kúriát s birtokokat majdan Kristóf fiának kívánta örökségül hagyni, s aki ezért számba kívánta venni atyai jussát. 1945. karácsony és újév között Kristóf kiszökött Bécsbe egy vöröskeresztes kocsival, itt meghallotta, hogy apja Capri szigetén van, s ekkor véglegesen eldöntötte, hogy emigrálnak. Vera a semjéni hónapok alatt végig betegeskedett, 1946. március végén már Pesten édesanyja orvoshoz vitte, aki szívizomgyulladást állapított meg az öthónapos terhes asszonynál, és 1 hónap szigorú fekvést rendelt. Ezt nem lehetett teljesíteni, mert 1946. április 14-én, virágvasárnap este 8 órakor egy autón elindultak a határhoz. 300 dollárjukba került az embercsempész. Velük szökött hűséges Geller Terusuk is. Csak a legszükségesebbeket vihették magukkal: törülközőt, lepedőt, pelenkákat, egy szatyorban élelmet, - ez mentette meg őket Bécsben az éhhaláltól. Minden vagyonuk a kis András pelenkájába rejtett 2 napóleon arany volt, amit Kristóf egy megbízhatónak vélt olasszal később el akart adatni, de sem a pénzt, sem az olaszt soha