Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Vinnai Győző: Adalékok a Horthy-korszak igazgatástörténetéhez

került ki, hiszen a Bethlen-féle koncepció győzedelmeskedett, melynek értelmében előbb az országos politikai kérdéseket kell tisztázni, s csak ezután jöhet az önkormányzati terület, így is történt, hisz 1929-ig - a főváros kivételével - önkormányzati választásokat nem tartottak, a tisztviselők megbízatását meghosszabbították, lényegében a virilizmust (Budapesten eltörölték!) fenntartották, s a rendszert kisebb mértékben változtatták meg, noha a törvényjavaslat benyújtását kérve az államfőtől a belügyminiszter, Scitovszky Béla még gyökeres reformról ír: „Közigazgatásunkszervezetén már több mint 40 esztendő óta nem történt számba vehető változás... Ilyen körülmények között ma sokkal fokozottabb mértékben érezzük a közigazgatás reformjának szinte már követelőén jelentkező szükségességét. Erezzük ezt annál is inkább, mert a közigazgatás tennivalóinak köre a háború alatt és után nagymértékben kiszélesedett. Egészen új és gyakran igen bonyolult feladatokat kell a közigazgatásnak megoldania, s ezért frissen lüktető életre kell a közigazgatás szerveit berendeznünk, hogy ezeknek az egyre fokozódó követelményeknek megfelelhes"9 sen. y A jelzett frissen lüktető élet azonban véleményünk szerint nem jelent meg a törvényben. Az 1929. 20. tc. csak néhány ponton hozott változást a korábbiakhoz képest. Például megszüntette a nyers virilizmust, s a virilisták arányát 50%-ról 40%-ra csökkentette. Ez azonban nem jelentett tényleges jogkiterjesztést, mert a választható tagok száma ugyanolyan mértékben csökkent. A törvényhatósági bizottsági tagok fennmaradó 20%-át a törvény szerint részben kinevezett örökös tagok, részben pedig az ügyvédi, orvosi, mérnöki stb. kamarák, vallásfelekezetek, állam hivatalok delegáltjai tették ki.

10 Az érdekképviseleti elv növelésével a közigazgatás szakmai - központosító vonásai erősödtek. Különösen szemet szúr, hogy a törvény kevés figyelmet fordított a városi fejlődésre, a polgárosodásra. A városok szövetsége ezért még a törvény elfogadása előtt keményen bírálta a javaslatot. „A városok ugyanis már hosszú évek óta a közigazgatás általános reformját várják, ez a javaslat azonban nem tartalmazza, de - miként az indoklás is elismeri - nem is célozza a közigazgatás általános és szerves reformját ... De indokolatlan a vármegyének és a városnak egy törvényben való szabályozása a két szervezet nagy különbözőségénél fogva is. A vármegye az államhatalom közvetítő szerve, a város pedig produktív szerv. A vármegye úgyszólván a szorosan vett közigazgatást látja el, a város nagy átfogó feladata ennél sokkal tágabb, amit ezzel a szóval fejezhetünk ki: városfejlesztés. A vármegye mozdulatlan, konzervatív, a város élete a folytonos mozgás, haladás, fejlődés. A megyénél nincs gazdasági közigazgatás, vagy ami van, az elenyésző a városéhoz képest. A város egy helyen élő polgárságnak a szerves egysége, a vármegye pedig nagy területen élő s inkább a birtokos osztálynak a szerve. A városokban vannak műszaki, üzemi, gazdasági, szociálpolitikai intézmények és szervek; a megyéknél ezek nagyrészt hiányoznak. 9 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL), K. 148. Belügyminisztérium elnöki 1928-19-2089. 0 Magyar Törvénytár, 1929. évi 30. tc.