Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Gottfried Barna: Kurucok és internáltak Székelyek a vörös és a nemzeti hadseregben, ill. román fogságban, 1919-1920

A legtávolabbi csíki, udvarhelyi és háromszéki falvakból is élelemmel megrakott szekerekkel jöttek a brassói plébániára. Burgonyából például egész dombot raktak az udvar közepen. JA Az első fogolyszállítmány április 24-én érkezett be Brassóba, a fegyverletétel előtt két nappal. Ezek az egységek a román támadás során estek fogságba. Az ún. sárga laktanyában elhelyezett foglyokat a hölgyek még aznap felkeresték. A találkozás megrázó, elszomorító, egyben cselekvésre inspiráló volt: „A megalázott legénység és tisztikar rongyosan, összetörten, fázva, dideregve és mindenek fölött éhesen, valósággal kiéhezve volt. A csapat parancsnoka Öhm alezredes örömmel üdvözölt, de azután a legénység sorsát megható részvéttel panaszolva, könnyezve kérte, hogy lehetőleg még aznap segítsünk az éhező legénységen. »Nekünk, tiszteknek van valami pénzünk és így segíthetünk magunkon, de a szegény legénység már öt nap óta egy falat kenyeret sem látott. Kérem, lehetőleg még ma szerezzen nekik valami élelmet.(("^ A nőegylet tagjai az otthonaikba mentek és kiürítették a kamrákat, amilyük volt, azt adták (ekkor még nem érkeztek meg a székelyföldi adományok). A legénység este 9 órára csillapította éhségét. így ment ez napokon, heteken át, amíg a székelyek fogsága tartott. Társszekerekkel vitték az élelmet a laktanyákba, ahová a táborparancsnok írásbeli engedélyével léphettek be. Engedély ide vagy oda - inzultus is érte a jótékony hölgyeket. Az egyik alkalommal a hivatalos papír ellenére sem akarta őket az őrség beengedni. Ők azonban kitartóak voltak, nem tágítottak. A románok puskatussal taszigálták a hölgyeket, mígnem az egyik elájult (soha sem derül ki, hogy tényleg rosszul lett vagy csak női praktikáról volt szó). Rögtön kinyílt a kapu. Málnási Edéné mellett ismerjük még a jótékony nők közül Hugyák Tádéné, Izay Boriska, Dávid Anci nevét. Ne felejtsük el őket, ahogy a már Debrecenben, 1931-ben viszszaemlékező Málnásiné sem felejtette el az áldozatkész székelyeket: „ ...de nem lehet elfelejteni azt a sok száz névtelen székely férfit és nőt, akik első szavunkra, a legtávolabbi faluból is Brassóba jöttek, hogy székely véreinknek átadhassák az utolsó falat kenyerüket és az utolsó meleg alsóruhájukat is. Aki látta a székelyeknek ezt a lelkesedését, az bizakodással nézhet át a szomorú jelenünkön a szebb és jobb jövőjük felé!"

54 52 VeML, XIV. 10.3/3.202. 53 Uo. 54 Uo.