Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Gottfried Barna: Kurucok és internáltak Székelyek a vörös és a nemzeti hadseregben, ill. román fogságban, 1919-1920

Itt merült fel a terv, hogy a Vácra közben beérkezetett 1. vörös dandárral együtt megtámadják Budapesten a románokat. Erre azonban a vörös legénység nem volt hajlandó, ezért Verbőczy a dunai átkelés mellett döntött. Az 1. dandár teljes katonai felszerelését átadta a székelyeknek. A Duna túloldalán, Visegrádon megtámadta őket egy vörös ezred, akiket rövid tűzharc után visszavertek. Augusztus 8-án Esztergomban vették a parancsot, hogy Sréter ezredes székesfehérvári katonai parancsnok alá vannak rendelve és kerülniük kell a románokkal való összeütközést. Kisbéren át Győrbe vonultak, ahol a dandár két részre oszlott, az egyik Sopronba, a másik Mosonmagyaróvárira ment. A helyi lap így számolt be a székelyek fogadtatásáról: „Hétfőn délután nagy közönség gyűlt össze fogadásukra a pályaudvaron. Az első gyalogságot szállító vonat 3 órakor futott be a 13. gyalogezred zenekarának Rákóczi-induló hangjai mellett. Az 5 órakor beérkezett második vonattal érkezett a második zászlóalj és a dandár törzs, ugyancsak a Rákóczi-induló hangjai mellett a közönség éljenzése közepette. Verbőczy százados, a dandár parancsnoka, a hírneves erdélyi családnak lelkes sarja jelentést tett a katonai parancsnoknak, s utána a vármegyei és városi küldöttségek élén Csatáry Elek alispán üdvözölte a vitéz székelyeket, mint megszálló csapatot, kérve, hogy nyújtsanak hathatós segítséget az óhajtott rend megteremtésében és fenntartásában. Verbőczy százados magyar lélekkel köszönte meg és viszonozta az üdvözlést, s nyomban kijelentette, hogy a dandár a nem mint megszálló csapat érkezett Mosón megyébe, hanem mint a hazáért, Erdélyért harcoló sereg, mely készséggel vállalkozik reá, hogy a rend fenntartásában addig is legodaadóbban támogatni fogja a katonaságot és a hatóságokat, míg alkalmuk nyílik, hogy forrón szeretett hazájuknak, Erdélynek ügyéért tovább harcolhassanak. "

31 Az idézetből két momentumra hívnám fel a figyelmet. Egyrészt arra, ahogyan Verbőczy Kálmán finoman kiigazítja az alispánt, aki „megszálló" csapatként üdvözölte a székelyeket. Másrészt nyilvánvalóvá tette, hogy addig vesznek részt a helyi feladatok ellátásában, amíg folytatni tudják a harcot Erdélyért. Ez utóbbi momentum magyarázatot ad arra, ami eddig történt és arra is, ami történik majd a dandárral és Verbőczy Kálmánnal. Horthy Miklós augusztus 9-én jelentette be a nemzeti hadsereg fővezérségének megalakulását, 11-én József főherceg fővezérré nevezte ki, 13-án érkezett meg Siófokra. Augusztus 19-én a dandár fölött is átvette a parancsnokságot. A székelyek a sopronnyéki fogolytáborba kerültek. Szeptember elején, közepén még székely gyalogezredként szerepelnek a forrásokban, az ezredparancsnok Gaáli Jenő ezredes volt. A hónap végén az egyes zászlóaljakat a vasi, zalai, soproni gyalogezredekbe osztották be. A nemzeti hadseregbe való betagozódás nem ment zökkenők nélkül. Szeptemberben gyakoriak voltak a fegyelmezetlenségek. Gaáli ezredes 14-én kiadott tiszti parancsában a tiszteket a fegyelem betartására, a legénység foglalkoztatására hívta fel. Kilátásba 31 Mosonvármegye, XVII. évf. 23. sz. 1919. VIII. 17.