Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Galambos Sándor: ”Fejünk fölött a gránát és srapnel fütyölve járt” Varga György káplár jegyzetei az első világháborúból

a rakiát, mert abban a kisvárosban sok volt. Aki haldoklott, azt meg nevette. Egy zupás

33 Zugszführer reggel, hogy hurrát kiabáltunk az ellenségre, és hogy vissza kellett szaladni, ott maradt, mert hat fegyverlövést kapott a testére. A szerbek meg akarták ölni, de ő rimánkodott, és mégis volt a gazemberek közt olyan jó szívű, aki megszánta, és nem bántották. Aztán el sem tudták vinni, a mi szanitécünk kezébe került, és kigyógyult sokára a hat lövésből. Egy századnál voltam vele, ő mint őrmester és dienstfurender

34 a 6-ik marskompániánál volt. Eljöttünk ide az olasz frontra, a frontnál elváltunk egymástól. Ővele nem tudom, mi történt. A Peckán este fergáterungot csináltunk, és hozták a vacsorát a szakácsok, igaz, hogy éhesek voltunk, de nem nagyon smakkolt senkinek, mert sokan meghaltak. Egész éjjel hozták lefele a sebesülteket a kisvárosba, mert az épp a hegy alatt volt. Ez a nagy eset november 11-ikén 1914-ben volt. Egy freiter, Vilicska is vitt le sebesültet. Ahogy jött felfele, egy házból rálőttek, és a fél karját ellőtték. Bátor gyerek volt, fél kézbe vette a fegyverét, mert látta, hogy egy aszszony lőtt ki az ablakon, az lőtte el a karját, de nem fogta meg, elszaladt. Hogy a gyerekeivel mit csinált a házban, azt már nem is írom. Mi ott éjszakáztunk. Azon az éjjelen a kapitány úrtól freiter Gyarmati elvett 14 ezer koronát és az óráját odaadta a zászlóalj parancsnoknak, kapitány úr Váradinak, és az az órát ajándékozta neki csak. Nekem persze - mikor elvette a pénzt - mondta Gyarmati: a kapitány úr meghalt, és elvettem tőle a sok pénzt, mit csináljunk vele. Mondtam, adja oda a kapitány úr Váradinak. Nem nagyon kellett ott senkinek sem a pénz, csak mindenki az életének örült volna, hogy ne hagyja abban a görbe országban. Reggel öltünk ott szép hízókat...

35 a másik helyett. A mi századunk ment elöl mint forpatrul. Egyszer a nagy ködben találtunk egy nagy épületet, tele volt szerb asszonyokkal. Féltek, de mi vigasztaltuk őket. Volt sok gyümölcs és szilvórium nagy kádakkal. Volt egy vénember, az adott, akinek érkezett, mert haladtunk onnan tovább. Én is részesültem belőle, mert elöl mentem. Ahogy haladtunk tovább, azt hallottuk, hogy előttünk messze folyik a harc. Ahogy megyünk elöl a kapitány úrral, egy szakasz és a zászlóalj jött utánunk, egyszer csak látjuk a ködben, hogy éppen ott mellettünk jobbról svaromléniában mennek emberek. Közel volt nagyon, de mégis nehezen tudtuk elismerni, hogy ellenség. Reánk is jött belőle, 4 meg 5 lépésre voltunk tőlük. Aztán elösmertük, hogy nem a mi embereink, hanem ellenség. így a kapitány úr lőni parancsolt. Lőttünk, ők is lőttek. Ők elszaladtak, megfogtunk közülük egy regemenc meldereitert

36 lovastól. Közülünk megsebesült egy pár ember, a főhadnagy úr Sák is megsebesült. Az a regemenc meldereiter mondta, hogy már vagy 15 000 emberük meghalt. Még egy háborúban sem volt annyi veszteségük, mint most ebben van idáig. Mondta, hogy a magyarok 33 továbbszolgáló 34 szolgálatvezető 35 hiányzik a notesz két oldala (79-80.) 36 lovas hírvivő