Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Galambos Sándor: ”Fejünk fölött a gránát és srapnel fütyölve járt” Varga György káplár jegyzetei az első világháborúból

negyedmagammal. Mire odaértünk, a szerbek elmenekültek onnan. Ott volt a sok halott és több döglött ló. Egy ágyújukat szétcsapott a gránátunk. Mentünk utánuk, amerre mentek, de már nem értük őket. Ahogy mentem elöl, találtam egy kis tüzet, hogy pislákolt. Akkor szaladtak el tőle, hogy észrevették, hogy megy a sváb. Mentünk egész nap éhen, fáradtan a nagy hegyeken, míg végre este lett. Letelepedtünk, enni nem volt mit, de kerestek a fiúk. Raktunk tüzet, mert már hideg volt. Kerestünk marhát, és bicskakéssel elvágtuk a nyakát, egész éjjel sütöttük. Reggel indultunk tovább. Havas eső esett, de nem bántuk, csakhogy szerbet nem látunk. Délután odaértünk arra a helyre, ahova kellett nekünk menni, úgy nevezik azt a hegyet, Pasina-berda. Ez volt október 5-ikén. Ott éjszakáztunk. Amikor odaértünk éhesen, mindegyik baka a falukba lopózott. Volt sok alma, szilva és dió, szedtünk és ettünk. Egy ötös freiter, Giróti nevezetű, hozott az alezredes úrhoz vagy 20 szerbet. Az alezredes úr kihallgatta és halálra ítélte őket. A freiternek kellett leszurkálni őket. A pionérek a gödröt megásták. Ezeket a gödör szélire állították és lemészárolták, egybe még bele is tör a bajonett. Ugyanez a freiter itt van velem Itáliában. Ott hogy megéjszakáztunk, reggelre igen nagy hó esett. Én földvachén voltam, nyolc legénnyel éjféltől. Olyan hideg hó esett, egész éjjel majd megfagytam. Ez volt október 6-án reggelre. Reggel elindultunk Szrebrenicára. Estére odaértünk vizesen, és elszállásoltak bennünket egy nagy épületbe. Ebben a városban nem volt semmi ép, ki volt halva minden. Azelőtt egy héttel voltak ott a szerbek, kiraboltak mindent. Ott aztán volt disznó és juhhús elég. Csak két nap elteltévet kaptunk parancsot, hogy a messze távoli hegyeken komitácsok

18 vannak vagy 300-an, rabolnak, amit tudnak, és mészárolják lefele a törökök apraját, nagyját. A mi zászlóaljunk kapta a parancsot azt megbosszulni. Másnap korán reggel a főhadnagy úr Vészeli komendója alatt a mi századunkból az első szakasz ment előre patrulba, melyben én is mentem. A zászlóalj úgy jött utánunk később. Mentünk egész nap a hegyeken, vigyázva, míg végre estére odaértünk, ahova parancsolva volt. Lepihentünk. A főhadnagy úr hátraküldött egy pár embert, hogy jelentse az alezredes úrnak, hogy nem találtunk idáig ellenséget. így a batalion visszatért. Volt egy kis falu, ott rengeteg gyümölcs volt és sertés. Mi aztán ettünk, és mivelhogy nagyon éhesek is voltunk, egynéhány disznót magunk elibe vettünk, és hajtottuk a bajonettal, egynéhányat meg is szúrtunk, de elszaladt. Nem tudtuk megfogni, így aztán jöttünk visszafele, de nagyon messze voltunk Szrebrenicától. Reánk esteledett, és a nagy hegyeken nem tudtunk jönni a nagy setétségben. A batalion visszaért, mire sötét lett volna, mert ők nem voltak olyan messze, mint mi. A nagy hegyeken a sötétségben nagyon keservesen érkeztünk vissza hajnalra, de maradt oda is belőlünk. Másnap kerültek meg fegyver és sapka nélkül. Egy káplárnak ki is tört a lába, úgy vezettük, Deleganynak hívták. Másnap megint házi posztszolgálatra, és ott künn éjszakáztunk. Aztán elmentünk vissza a Pasina-berdára. Ott még mindig nagy hideg volt (mert az Boszniában egy 18 délszláv felkelő