Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)
Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Galambos Sándor: ”Fejünk fölött a gránát és srapnel fütyölve járt” Varga György káplár jegyzetei az első világháborúból
már láttuk a sok sebesültet, hogy hozzák. Ez nem esett jól együnknek sem. A város mellett folyt a harc. Az ellenség a várost akarta elfoglalni, de végre 4 napi harc után meghátrált. Aznap nem értük, mert nagyon szaladt az ellenség, az előttünk lévő csapataink szorították. Mentünk, míg végre este lett. Egy fenyőfás helyen, egy hegyen éjszakáztunk. Fejünk fölött a gránát és srapnel fütyölve járt. Reggel továbbmentünk. Előttünk nagy harcok folytak, míg végre mi is belekerültünk, de hála Istennek, nagy baj nem történt. Köztünk még mindig a 6-os honvédok is, nagyon jól tudták őket mozgatni. Volt velük egy derék ezredes, az ezredparancsnok aki hallotta, hogy a szanitécek találtak egy szerb kapitányt sebesülve. Kíváncsi volt megnézni, hozzáment és szánakozott rajta, hogy fajtattá a sebét. Kérdezte tőle: fáj? Ez a disznó, ahogy feküdt a földön, látta, hogy nagy úr, kivette a zsebéből forgópisztolyát, és agyonlőtte az ezredes urat. Ez szörnyethalt, a gazfickót pedig szétdarabolták. Haladtunk tovább, ez augusztus 20-án vagy 22-én volt. Egy szombati nap este rettenetes nagy hegyre értünk éhesen és fáradtan. Nagy setétség volt. Nagyon nehezen tudtunk felérni a hegyre, a treinXovdk és az emberek estek vissza. Ahogy mentünk felfele, egyszerre csak közénk lövöldöztek közelről. Ki az, ki az? - mindjárt fejlődtünk svarmléniába, de aztán megtalálták, ki volt. Az 5-ik baontól volt egy zavarodott ember, ő lőtt. Szaladt volna elfelé, de a doktor azt parancsolta, agyon kell lőni, mert úgysem lehet kigyógyítani, és a szegény szerencsétlent agyonlőtték. Nagy üggyel-bajjal felértünk a hegyre. Nagy csöndben kellett lenni, mert ott volt az ellenség vagy 30 lépésre. Nagy hideg volt a hegyen. Svarmléniában feküdtünk, enni nem volt mit, és fáztunk. A tisztek azt mondták, ha virrad, beáll a harc. Vártunk. Nagyon fáztunk. A risztungot nem szabad volt letenni, egész éjjel rajtunk volt. Megvirradt, és sugdostuk: már megvirradt. Jött a jelentés az alezredes úrnak, hogy az ellenség továbbmenekült. Örvendtünk. Jött a másik jelentés, hogy már messzebb van az ellenség. Aztán adta az alezredes úr a parancsot, hogy risztung opp 9 és főzzünk k. kávét. Tüzet raktunk és főztünk, mivel nagyon is fáztunk. Ott maradtunk aznap pihenni. Úgy tíz óra tájban az alezredes úr elküldte a főhadnagy urat, Babicsot a cugjával 10 Nachritenpatrulba, 11 melyben én is mentem. Ez a hegy Szerbiában volt, ahol éjszakáztunk. A szerbek menekültek, gyújtogattak minden épületet föl. Mentünk patrulba. A főhadnagy úr nekem adta a parancsot, hogy négy erős vitézt válasszak magamnak, és azokkal menjek. Távolabb látszott egy kis falucska, ott biztosan lesz szerb, és hozzuk el. Ők mennek egy közelebbi faluba, azt fölgyújtják, és ott fognak minket megvárni. Úgy is volt, elindultam ötödmagammal a parancsot teljesíteni. Mikor odaértünk az épületekhez, 9 le 10 csapat, osztag 11 felderítő járőr
