Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)
Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Szabó Géza: Egy sikertelen kísérlet Nyírbátorban az adósságcsapda megszüntetésére az I. világháború idején
pénzügyi válságának megoldása vagy a megoldás első lépései egy reálisnak látszó konkrét terv esetében milyen megoldhatatlan feladat elé állítják a község vezetését, vagy talán nem is érdekük, hogy a terv megvalósítása sikerüljön. Nem véletlen, hogy a terv egyik érintettje a város egyetlen nagyüzeme, a Boni Részvénytársaság. A Bónit még a 19. század közepén alapították, különlegesen jó gazdaságpolitikájával, gyors alkalmazkodóképességével több iparágban is versenyképes volt. A hagyományokhoz ragaszkodó város (majd község-)vezetés és a modern üzem viszonya jó, bár korántsem felhőtlen volt. Viszonyuk bonyolult érdekek különböző érvényesítésének kapcsolat-modellje. 7 A korszakban eléggé talányos volt, hogy a végig prosperáló Boni miért nem képes a bátori adósságcsapda megfékezésében mentőövet dobni a községnek. A község hosszan húzódó válsága és bizonytalansága után hirtelen megoldódni látszottak a gondok. Az 1916. július 7-én tartott községi képviselet rendkívüli közgyűlésén az elöljáróság arról számolt be, hogy a Boni gyártelep részvénytársaság és a községi elöljáróság között július 5-én tárgyalás történt a község által haszonbérletbe adni tervezett kispiricsei és töviskesi dűlőkben 1009 kat. hold és 1161 négyszögöl terület haszonvételi módozatairól. 8 Ennek eredményeként a Boni szóbeli ajánlatot tett. A haszonbérleti ajánlat „alapja és kiindulópontja", hogy a községi bérgazdaságon a Boni nyerhessen ki évi 720 hektoliter szeszkontingenst és hogy a haszonbérlet időtartama legalább 40 év legyen. Ha az alapfeltételeket a község elfogadná, a 40 évre felajánlanak 20 korona/kat. hold haszonbért, amely nem változna az évek során. A bérelt ingatlanon a szabad gazdálkodási rendszer szerint lenne folytatható a gazdálkodás, s a területen fásítás és szőlőtelepítés szabadon eszközölhető. Az ajánlat e két utóbbi pontot nem kiindulópontnak tekintette. Feltehetően a haszonbér összegén tovább lehetett volna még egyeztetni, hiszen ez az egy kérdés önmagában is, 40 évre viták, perek sorát vizionálhatta a bátoriaknak. (A villanyvilágítás, amelyet a településen a Boni 1905 óta látott el, szintén az évek során vált bejáratott üzletté 9 - többnyire úgy, hogy a Boni nem szeretett a szolgáltatás időnkénti elmaradásáért pénzt visszafizetni, hanem mindig „megtalálták a módját" az egyezségnek.) A község pedig ekkorra már bevallottan is irtózott a kétes kimenetelű perektől - hiszen még a perköltségekre sem volt meg a pénze. Az is jól érzékelhető volt, hogy ez az összeg alatta van a föld értékéből kiszámítható haszonbérnek, de magasan fölötte van annak, mint amennyit a tradicionális gazdálkodási rendszer szerint a község ezekből a földekből beszedni képes. Ebben az 7 Részletesen lásd SZABÓ Géza: Város és üzem. Nyírbátor és a BÓN1 kapcsolata a dualizmus korában. In: A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve XLIV., Szerk. Almássy Katalin - Istvánovits Eszter. Nyíregyháza, 2002. (a továbbiakban SZABÓ, 2002.) 329-339. 8 SZSZBML, V. 375. 1916. július 7. jkv. 9 SZABÓ, 2002. 335.
