Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)
Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Henzsel Ágota: A nyíregyházi Cúgos társaság
alkalmazták évi 32 forintért, szíjgyártóként egy Belus nevű mester, Csernyik Mihály, Ferko Pál és Suták Sámuel nevét említik, évi 115 forint bér mellett. A fogatok működtetésének alapfeltétele volt a megfelelő igaerő. A társaság 33 lóval indult és 1838-tól, a rendszeres számadások meglététől minden évben sor került a kimustrált lovak helyett újak vásárlására. Az állandó igénybevételre egészséges, strapabíró jószágok kellettek. A lovak beszerzését mindig deputáció, küldöttség végezte helyben vagy a közeli vásárokon, Tokajban és Debrecenben. Gyakran feljegyezték hogy honnan, néha azt is, kitől származik a vásárolt állat. Említést tettek újhelyi kupectől szerzett, rakamazi, téti embertől vett, Kallóból idekerült jószágról. A lovak ára, leszámítva a kezdeteket, amikor 100 forint alatt szerezték be őket, 120-140 forint körül mozgott, az 1840-es években 100-120 forintra mérséklődött. 1839-ben Ballá Sámueltől 4 lovat szekerestől, szerszámostól vettek meg 450 forintért. A szekerek és lószerszámok karbantartására szolgált az évente szereplő, de nem túl jelentős kiadást képező háj és olaj. Több kisebb-nagyobb tételben fordul elő a lovak ellátásához szükséges széna, szalma, szecska és esetenként zab ára. Gabonát, zabot és szénát gyűjtöttek a tanyás gazdáktól, illetve a társaság kaszálóján termett valamennyi szénának való fű. A széna tárolása a Füves kertben történt, nem messze a cúgosok kaszálójától, ahol kerülőt is alkalmaztak. A széna „készítésére" napszámosok munkáját vették igénybe, akik a kaszálást, gyűjtést, hordást és kazalrakást elvégezték. Költséget jelentett a széna porciók kötése is, ami minden bizonnyal a városi gyakorlatnak megfelelően 28 történt. A szénát 12 fontos (1 font kb. fél kiló; 56 dkg) porciókba kötötték, egy lónak másfél porció járt naponta. A lovak szecskát is kaptak, ami itt apróra vágott fűféle lehet. A szalma talán alomnak szolgált, de kötelet is készítettek belőle. A zabot, mint egy bejegyzésből kiderül, nem az állatok etetésére, hanem „nyereségre", magasabb áron való továbbadásra vették. A vegyes vagy egyveleges kiadások tételei alkalmi vagy évente visszatérő, de itt szerepeltetett kiadásokat takarnak. Visszatérő tétel a lovak részére vásárolt só, alkalmi pl. a szekérkas, az ekhoxa való gyékény, ami jelzi, hogy fedett szekerekkel is dolgoztak. Itt említik a szánkákat, a lóra való pokrócot, nyerget, abrakos tarisznyát, ami a szekerek felszereléséhez tartozott. Olyan apró tételeket is feljegyeztek, mint a kötőfék, lókefe, vasvilla. 1841-től a társaság kiadásai egy jelentős tétellel, a simái árendás földek 6000 forintot is meghaladó évi bérével emelkednek. A Simán levő földterületet hasznosították, kisebb parcellákban bérbe adták, konvenciós földnek használták és valószínűleg kaszálójuk is volt itt, de az innen származó bevételek mindig elmaradtak a ráfordítástól. A társaság gazdálkodása jónak mondható, hiszen bevételei folyamatosan növekedtek és meghaladták a kiadásokat. Egyetlen egyszer, 1841-ben, az árenda kezdetekor fordult elő, hogy a kiadások kb. 400 forinttal túlmentek az éves bevételeken, minden más, számadással rendelkező évben nyereséges a társaság. 28 SZSZBML, V. A. 10I/a. 5/4138.
