Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)
Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Henzsel Ágota: A nyíregyházi Cúgos társaság
A kiadások java részét az építkezés vitte el. A kocsisok háza és az istálló épülete kb. 2000 forintba, a terményraktár és kocsiszín pedig 3000 forintba került. Lovak vásárlására (33 db) is több mint 3000-et költöttek. Emellett a szekerek, szerszámok, apróbb felszerelési tárgyak beszerzésére kellett a pénz. 1000 forintnál is többet kellett kiadni szénára, több mint 300-at a kocsisok fizetésére. A kiadások a Cúgos társaság működésének első évében nem haladták meg a bevételek mértékét, majdnem 6000 forint maradt a kasszában. Ez a tekintélyes összeg alapul szolgált a következő évek biztonságos gazdálkodásához. A bevételek és kiadások alakulását a társaság számadáskönyvéből 1838 és 1845 között figyelemmel kísérhetjük. A számok alapján kiegyensúlyozott, folyamatosan gyarapodó, jól menő vállalkozást láthatunk. A társaság sok szállal kötődött Nyíregyháza város vezető testületeihez. 24 Működésének rendjét a városi kommunitás hagyta jóvá, elszámolásait ellenőrizte. A város bizonyos földterületeket engedett át a társaságnak, amiért igénybe vehette fuvarjait. 25 A társaság tagjai között tudhatta az albírót, több tanácsnokot és kommunitás tagot (Id. és ifj. Súlyán József, Jakus Pál, Lakatos György stb). Irányítását a befolyásos gazdák végezték, akik részt vettek Nyíregyháza vezető testületeiben vagy valamilyen városi tisztséget viseltek. Az első években kiemelkedő szerepet játszott Hankovszky András, a társaság inspektora, felügyelője. A gazdálkodás a városban szokásos minta szerint történt. A felgyülemlett pénztőkét kamatra adták ki (6%-os), az ebből származó jövedelem az 1840-es években már az évi ezer forintot is meghaladta. A forspontból bejött pénz 4-6 ezer forint körüli összeg volt. Főleg Szabolcs vármegye vette igénybe szolgálataikat, a katonai szállítások ekkor nem voltak jelentősek. A fuvarosok úticélját pontosan nem ismerjük, ezek többsége a megye területén történt, a hosszú fuvarok azonban túllépték Szabolcs megye határait. Nyíregyháza város részére is jelentős összegért végeztek bérfúvarozást pl. a bérelt pusztákra. A megnőtt igények miatt 1840-ben két új fogatot állítottak munkába. A terményfelesleg értékesítéséből származó bevétel nem volt állandó, de bizonyos években jelentős tétel. A terményt a magtárból vagy a tagoktól beszedő palétásoktól 26 vették át. A társaság szervezésekor a városhatár „tanyás" részét, a szállásföldek területét kisebb egységekre, ún. palotákra osztották. A helyi gazdák közül mindegyikben választottak egy palétást, aki a társaság tagjaitól begyűjtötte a kiszabott terményjáradékot. Emellett a városi közmunka szervezésében is részt vettek, a nyíregyházi tanyai igazgatás képviselőinek tekinthetők. 1834/35-ben a tanyák számával kb. megegyező számú, 62 tanyai palétás 27 kezdte meg működését, számuk (és a határbeli paléták száma) 1850-ben 40-re csökkent. 24 HÁRSFALVI Péter: Az önkormányzat Nyíregyházán a XVII-XIX. században. Budapest, 1982. 57, 60. 25 SZSZBML, V. A. 101/a 13/14. A város nemes lakosai kifogásolták a társaságnak adott kedvezményeket. 26 HENZSEL, 2006. 149-160. 27 Az 1834/35-ös számadást a városházán 62 palétás és számos gazda jelenlétében felolvasták.
