Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Kövér György: Az eszlári pünkösdi „népizgatottság” (1882. május 29.)

Dolgozatunkban 1882 Pünkösdjének eszlári példáján a falusi nép hangulatingadozásainak és a vármegyei hatóság rendteremtő szándékainak konkrét erőviszonyait, összefüggéseit vizsgáltuk. Megpróbáltuk helyreállítani a lokális eseményeket összefűző szálakat: a környékbeli gyülekezés és a több településre kiterjedő gyűjtés kapcsolatát, a „népizgatottság" és a helyi hangadók egymásra utaltságát. Aligha lehetett véletlen, hogy Lichtmann József pont a tumultuózus jeleneteket hozó „zaj" napján hozakodott elő ajánlatával Eszláron. A „népizgatottság" kontextusban azok a véleményformáló közvetítők is árnyaltabb megvilágításba kerültek, akik hol a vérvád-per „rendezőinek" (Eötvös), Játékszervezőinek" (Kende) számítanak, mint Adamovics József plébános, vagy Farkas Gábor bíró, egyszersmind azonban a május végén felrémlő pogrom-hangulat csillapítóiként is szerepet játszhattak. Persze kellett hozzá az amúgy az események másnapján még autentikus krónikásnak mutatkozó Bary József vizsgálóbíró tevékeny hozzájárulása is. Ha a szereplők cselekedeteit motiváló ellentmondásos mozzanatokról megfeledkezünk, ha kiiktatjuk az értelmezésből a tetteket átszövő helyi, tájegységi és megyei hálózati szinteket, hogyan is ábrázolhatnánk hitelesen a kulcsfigurák ambivalens viselkedését? GYÖRGY KÖVÉR: The Popular Disturbance in Tiszaeszlár at Whitmonday (29 May 1882) One of the events that took place on Whit Monday, May 29, 1882 in Tiszaeszlár has been remembered by people and even by literature. However, another one has totally been forgotten. Eszter Solymosi disappeared on 1st of April and later József Lichtmann made an 'attempt at bribing' her mother. Whereas this deed was a recurrant topic both in the press and in court, the danger of pogrom, the threat of collective violence, which was born on the same day, did not appear either in the writings of the people involved in the case (Géza Onody, József Bary, Károly Eötvös) or at the trial in Nyíregyháza, although the newspapers reported it. But the fact that some Jews living in the area were expecting Eszter Solymosi to return home in the southern part of Tiszaeszlár-Újfalu and that farmers from Ofalu went for them armed with spades, axes and sticks can hardly be forgotten. The investigating magistrate, who was present in the village and the priests managed to reconcile the public opinion, although they are regarded as the actors of the charge by historiography. The study is trying to answer the following question: how could the disturbance be replaced by the 'bribing case' in people's memory?