Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Kövér György: Az eszlári pünkösdi „népizgatottság” (1882. május 29.)

érzelmű »bérlőt«, hogy álljon sorompóba, s bizonyítsa be, ki szítja jobban a gyűlölséget keresztény és zsidó között, a róm. kath. lelkész-e, ki híveit saját érdekükre hivatkozással a nyugalomra inti? vagy a zsidók, kik kihívó magaviselete, és mint tegnap este is történt idegen zsidók ide csődítése és csoportosulása által - á la peéri vásár - csak elkeserítik az érzelmeket, háborgatják a csendet. "

5 Saját szavai bizonysága szerint tehát az egyébként az írásaival a feszültség szításában jeleskedő katolikus plébános ezúttal maga is részt vett a felingerelt eszláriak békítésében (ráadásul történelmi analógiaként a szilágypéri vérvádügy is előkerült az emlékezet lomtárából).

6 A Debreceni Ellenőr tudósítója, W. M. (Weinstein, hamarosan Szabolcsi Miksa) még 30-án, Tiszalökről kelt sürgöny levelében más látószögből és tágabb összefüggésben vázolta fel a fentiekkel kapcsolatos történéseket: „ Szent-Mihály és Tisza-Eszlár helységek közt fekvő csárdába beállított egy fiatal paraszt leány. A csárda korcsmájában, hol a korcsmárosné és egy dohányos voltak jelen, a leány evett valamit és vagy egy óra hosszáig pihent. A korcsmárosné kérdésére elbeszélte, hogy Nánáson volt, egynéhány hét óta, de miután hallotta, hogy kidobolták, hogy kurrentálva van, azt pedig restellne, hogy pandúrok kísérjék őt haza, ezért inkább maga indult el Eszlárra anyjához. A leány ezután elment az Eszlár felé vezető úton. A korcsmárosnénak csak most jutott eszébe, hogy a leány azonos lehet az eltűnt Solymosi Eszterrel s a dohányost utána küldötte, hogy fogja el a leányt. A paraszt ember a leánynak utána futott, látta is - mint mondja távolról s utána kiáltott, állana meg; a leány ekkor futásnak indult s a gabonák közt nyomtalanul eltűnt. E hírre a szent-mihályiak, eszláriak, tisza-lökiek vagy harminc szekérrel a leány keresésére indultak, s megérkezésünkkor a népség a megindított hajsza eredményét várta. Éjfélkor érkezett meg néhány szekér a leverő hírrel, hogy a leányt nem találták, az elbeszélt tények azonban úgy 5 Függetlenség, 1882. jún. 1. A hazafias érzelmű bérlő, Lichtmann Jakab, aki a Pester Lloydot informálta az eszlári helyzetről. A lelkészek békítő szerepvállalását megerősíti még Lápossy János református lelkész - a Tisza-Eszlár Napi Értesítő bekötött példányának első oldalára írott - utólagos feljegyzése, aki Adamovics József plébánossal együtt szintén részt vett a felizgult tömeg nyugtatásában. Lápossy János feljegyzésének kelte 1885. jún. 26. Idézi MARSCHALKÓ Lajos: Tiszaeszlár. Bp., 1998. [Eredetileg alcímmel: A magyar fajvédelem hőskora. Db., 1943.] 237. Pár nappal később egyébként Adamovics a Magyar Állam számára küldött tudósításában már egyenesen az Újfalut körülzáró, „20-35 szekér vasvillákkal felfegyverzett idegen zsidó sereg" felvonulásáról vizionált. A vidékről. Magyar Állam, 1882. jún. 8. (A tudósítás kelte jún. 3.) 6 Az 1791-ben Szilágy megyében történt peri vérvád-ügy (a kortársak Peér, Pír néven is emlegették) eszlári archetípussá emelése, úgy tűnik, elválaszthatatlan Adamovics József nevétől, ő ugyanis már a Solymosi Eszter eltűnéséről szóló ...S...C. szignóval jegyzett első sajtótudósításában is felidézte az esetet. A vidékről. Egy leány eltűnésének titokzatos esete. Magyar Állam, 1882. máj. 20. A peri református anyakönyv idevágó másolatait hivatalosan Bary vizsgálóbíró is beszerezte, s 1882. június 8-ával 84. szám alatt iktatta az eszlári vizsgálati iratok közé. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (a továbbiakban OSZK Kt), Fol. Hung. 1847/1. Bary József iratai. 9v; 177-179. Héczei Dániel és Pál feljegyzéseinek java részét közli ÓNODY, 1883. 151-156. Itt egyébként magyarázatát találjuk Adamovics fenti megjegyzésének is, amennyiben a tárgyalás idején Perbe tóduló zsidók arra a kérdésre, hogy hova mennek, állítólag azt válaszolták volna: „Peérbe a vásárra." uo. 150. Az egész ügyet, guberniumi forrásokat is megjelölve, az eszlári ügy előtörténetébe ágyazva tárgyalja EÖTVÖS Károly: A nagy per mely ezer éve folyik, s még nincs vége. 1-2. köt. Bp., 1968. {a továbbiakban EÖTVÖS, 1968.)!. 35-51.