Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Láczay Magdolna: A szabolcsi nemesség társadalmi tagozódása a 19. század első felében

Végezetül tegyük fel az utolsó ide kívánkozó kérdést! Mit várhattak és milyen mobilizálódási folyamatok vártak a nagyszámú, de vagyonát felélő, elszegényedő, a polgárosodást gazdálkodásában vállalni nem tudó megyei nemességre? Tételezzük fel, hogy a reformkor nagyjai másfajta modern államot akartak, mint amilyet nyugaton megvalósítottak, vagy amilyet később mintaként emlegettek. Bónis Sámuel megyei követ jelentésében még az áll, meghoztuk mindazt (mármint Bécsből), mi a haza naggyá és dicsővé tételéhez szükséges. Ilyennek tartva többek között a népképviseletet, a közteherviselést, az úrbériség eltörlését is. Pár hét múlva testvére, Bónis Menyhért téti birtokos azt kéri a megyei választmánytól, hogy őt a téti bírák alól mentse fel, és közvetlenül a szolgabíróhoz tartozhasson. Hasonló volt a bogdányiak kérése, ahol 16 nemes család olyan választmányt alakított, amely magát a megyei választmánnyal akarta szoros kapcsolatba helyezni, a csend és a béke fenntartását jelölve meg feladatának. A valóságos ok, hogy magukat kivonják a volt jobbágyokat is magukba foglaló községi elöljáróság intézkedési köréből. A megyebizottmány ezeket a kísérleteket elutasította. Gerő András a liberalizmus értelmezésének hazai sajátosságait vizsgálva megállapítja, hogy az etikai felelősség szerepet játszott vezetőink magatartásában. Legnyilvánvalóbban talán már Kölcsey munkásságában fedezhető ez fel, hisz a nemzeti imádság, a Himnusz szerzője a nemes szó jelentését kitágítva, nemessé akart tenni minden magyart. Azt jelentette ez, hogy a kiváltságos réteg emelje magához az elesetteket, a rászorulókat, a törekvőket, próbáljanak megosztozni jóban, rosszban. Romantikus, szép elvek ezek, csakúgy, mint Széchenyi utilitarizmusa, amellyel vagyonát, magát kívánja áldozni, hogy népét felemelje, a nemzetnek használjon. Az általa meghirdetett elvek követőkre találtak Szabolcsban is, csakúgy, mint a Kossuth által reprezentált felelős vezető ideája. Kossuth kultuszát nemcsak az erősítette, hogy a megye vezetői közül többen személyes kapcsolatban álltak vele (Bónis), hogy származása révén közülük valónak érezték, hanem hitelessé tette számukra az ő vezetői helyét az elveiért megélt börtön csakúgy, mint az a tény, hogy felelősnek érezte Kossuth magát a nemzetért. Végül, de a magyar forradalom szempontjából alapvetően fontos tény, hogy a liberális elveket jogszerűen akarták bevezetni. Ennek a vér nélküli győzelemnek akkor és a későbbiekben is óriási politikai súlya volt, amit a haza bölcsévé érő Deák Ferenc mesterien ki tudott használni. A magunk részéről a hazai liberális gondolkodás sajátosságait nem kívánjuk elemezni, ám annyiban fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy ennek meglétét feltételezzük. A szabadság fogalmán például már az első megnyilvánulásokban olvashatjuk, hogy nem csupán az egyén, hanem a nemzet szabadságát is célul tűzték ki, hogy az egyenlőséget nem jogvesztéssel, ami a szegényebb rendi réteg eltávolítását is feltételezhette, hanem jogkiterjesztéssel akarják megvalósítani. Ezt azonban a gyakorlatban nem volt könnyű bevezetni, a rendi tagozódás szerinti működést nem lehetett egyik napról a másikra átalakítani, különösen, hogy nem járt együtt a gazdasági prosperitás megindulásával a politikai rendszer megváltozása. Szabolcsban a nemesek meghatározó létszámán túl nehezítette a helyzetet, hogy az áprilisi törvényekkel