Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Bene János: Polgár 1848-1849-ben

Időközben a mezővárosban is változások történtek, november 25-én Kállay Ubul főszolgabíró elnökletével megtartották a tisztújítást. A főbírói állásra öten pályáztak: Polonkai Gábor törvénybíró, Nagy Tanyi János, Szabó S. András, Juhász András és Szeidl Alajos. Közülük szavazással Juhász Andrást választották, kinek a főszolgabíró át is adta a főbírói pálcát, s „kivette tőle" az esküt. Ez a közgyűlés a főbíró illetményét is megállapította évi 60 pengő forintban. Adószedővé, 50 forintos évi fizetéssel, közfelkiáltással ifjú Lukács Gáspárt választotta meg a „tetemes számban összegyűlt lakosság". A törvénybíró Meggyesi Gábor lett, esküdteknek pedig Nagy Tanyi Jánost (ő egyben az árvák gyámja/tutora is), Répási Györgyöt, Nagy Józsefet, Lengyel Józsefet, Takáts Mátyást, Sándor Szabó Andrást, Metsei Mátyást, Pallagi Andrást és Isvák Mártont választották meg. Azután Vöröss József kántor indítványára az úgynevezett Külső tanácsbelieket is megválasztották: Kovács Márton, Juhász János, öreg Soltész József, Suhajda Gábor, Sován Péter, Szánóczki András, Veres József, Borsos Tanyi István, öreg Suhajda János, Kintses János, Bálint János, öreg Vámosi János, Metsei Pál, Vöröss József kántor, öreg Ferenczi János és Ballá János személyében. Főmezőbíróvá pedig Bálint Mihályt választották meg.

20 A Külső tanács felelt meg leginkább a korábbi Communitásnak. 1848. december 20-án megválasztották a még hiányzó három tagját is Szeidl Alajos, Bartók Gáspár és Lukács József személyében. Az 1848. december végi városi közgyűlésen Sován Péter népképviselő azt sérelmezte, hogy a város malmát árendáló molnárnak a korábbi határozatok ellenére a volt bírák két hónapi engedményt adtak, holott a közgyűlés csak egy hónapi fizetési kedvezményt hagyott jóvá. Azt is kifogásolta, hogy a megyei pandúrok sokszor jelennek meg a városban, s akkor el kell őket látni. A felvetésekre a közgyűlés azt a határozatot hozta, hogy húst, bort és pálinkát a legmértékletesebben kell felvenni a főbíró számadásába, kenyérrel pedig a molnárgazda lássa el őket, s azt évente 1 véka életben számolják be az árendába, a bérfizetési kedvezményt pedig egy hónapban hagyták jóvá. 1848 decembere elsősorban Sillye Gábor hajdúkerületi kormánybiztos és a polgári elöljáróság közötti levelezéssel telt. Ennek előzménye az volt, hogy november 20-án Nádosy Sándor ezredes, az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnöke engedélyt adott Sillye Gábornak, hogy Bihar megyében, a hajdúvárosokban, „nem különben Kis Marján, Polgáron, Szabolcs megyében és a hol ön legczélszerűbnek tudja a Bocskai csapat számára toborzásokat rendelni. " A polgáriaknak a Bocskai csapatba való soroztatását a november 21-én Nyáry Pál által írott levél is megerősítette. Ezt a levelet szintén Sillye Gábor kapta az OHB helyettes elnökétől. Ezen két irat birtokában és felhatalmazásával 1848. december 11-én immár Hajdúböszörményből, a Bocskai csapat felállítási helyéről írta az alábbi levelet Sillye Gábor Polgár elöljáróságának: „ közlöm a tisztelt elöljárósággal, hogy az abban érdeklett 51 újonczbeli illetőségnek még ki nem állított részét a Bocskai 20 HBML, V. 663. A. kötet. 1848. november 25.