Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Fazekas Rózsa: A nagykárolyi kastély enteriőrje egy 1846. évi inventárium tükrében

A vasalás nehéz és balesetveszélyes munka volt. A régi vasalók átlagos súlya a 3-5 kg-ot is elérte, amit lóbálnia kellett a vasalónőnek, hogy az izzó parázs több hőt adjon. A tűzből kivett parázzsal nagyon óvatosan kellett bánnia, valamint ügyelnie kellett arra is, nehogy beszennyezze a ruhát. A mosónő vasalással is foglalkozott, mert szobájában egy hosszú vasalóasztalon kívül hét darab flanellal bevont vasalódeszka is volt hozzávaló kecskelábakkal. De a szobalány szobájában is feljegyeztek egy új kecskelábon álló vasalódeszkát. 1846-ban három új és egy régi rézvasalót vettek számba. A gróf hétköznapi és ünnepi öltözetének - mente, dolmány, nadrág - rendben tartásáról a komornyik, illetve az inas gondoskodott. Mindkettejük szobájában volt egy ruhatisztításhoz használt, ún. „fogasoszlop". így nézett ki a nagykárolyi kastély 1846-ban. Az inventáriumban a melléképületekről és a parkról semmilyen adat nincs, de úgy gondoljuk, hogy egyéb leírások és források segítségével ezeket is be kell mutatnunk, hiszen a kastély lakóinak életéhez ezek a terek is hozzátartoztak. A melléképületek közül a legfontosabbak a még Károlyi Antal által építtetett lovarda és az istálló, amihez feltételezhetően kocsiszín is tartozott. Az arisztokrata léthez hozzátartoztak a drága paripák, amelyek elengedhetetlen kellékei voltak a reprezentációnak, szimbólumai a gazdagságnak. Károlyi György őseinek a lovak iránti vonzódása azonban reálisabb okokkal is magyarázható. Mint katonák, a lovat hűséges társuknak, veszélyhelyzetben életük megmentőjének tekintették. A lovaglás pedig az arisztokrata életmód része, a szórakozás, a felfrissülés leggyakoribb formája volt. A fiúkat és a lányokat kicsi gyermekkorukban elkezdték lovagolni tanítani. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a kastély 1846. évi inventáriumában egy új kis grófi lovagló nyereg is található kengyellel, kantár nélkül. Károlyi György - barátai példáját követve - a magyar lótenyésztés megújítását, illetve a lóversenyzés elterjesztését szívügyének tekintette. Nagykárolyban létrehozott ménese a legkiválóbbak közé tartozott az országban. Angliában vásárolt tenyészállatokat, ménesének irányítását angol lovászmesterére, Eduárd Jacksonra bízta, az ausztriai, majd a hazai versenyeken induló lovaival pedig angol zsokék foglalkoztak, amelyek közül nem egy szép sikereket ért el. A 19. század első felében a közlekedés sem képzelhető el lovak nélkül. Károlyi György szívesen lovagolt, de nagyobb távolságokra kocsin utazott. A kocsiszínben egymás mellett sorakoztak a különböző rendeltetésű Jármüvek". A lovászmesterhez hasonló tekintélynek örvendett a főkertész is. A nagykárolyi angolparkot a 18. század végén Bode György alakította ki. Károlyi György külföldi útjai során nagy figyelmet fordított a kastélyparkok és az orangerie-k (télikertek) tanulmányozására.