Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Fazekas Rózsa: A nagykárolyi kastély enteriőrje egy 1846. évi inventárium tükrében

festett rámájú, aranyozott szélű két tükör. A tükrök, amelyek az ablakokkal szemközti falon lógtak, a tér nagyításának is eszközei voltak. A nagyteremben régi és új ülőbútorokat és asztalokat találunk. A régi kártyázó asztal arra utal, hogy kártyázni ebben a helyiségben is lehetett. Az új asztalok a fogadások alkalmával adott ebédek vagy vacsorák kellékei voltak. Ilyenkor a terem közepén egymás mellett helyezték el a tíz négyszögletes, nagy asztalt, körülötte pedig a 26 fehér alapon nagy vörös virágú kárpittal bevont támlásszéket. A hasonló huzatú öt karosszéket valószínűleg nem használták az asztal körül. Tálalásra a két 1 l

h öles (2,84 m), festetlen fenyőfa kredencasztal szolgált. Az ablakmélyedésekben hat kisebb kredencasztal állt, amelyekre különböző csemegéket, édességeket, gyümölcsöket helyeztek. A régi berendezésből átvételre méltónak tartottak két kék selyemdamaszt kárpittal borított karos szegletszéket, egy hasonló kárpitú karos- és két közönséges széket. Ha bált adtak, a székeket a fal mellé rakták, az asztalokat pedig feltételezhetően kivitték a teremből. Erre azonban Károlyi György idején ritkán került sor. A kastély kápolnájában rendszeresen tartott istentiszteleteket a város lakói is látogathatták. Az inventáriumban részletes leírást találunk a kápolna és a sekrestye felszereléséről. Ezen kívül még két imaszoba állt a kastély lakói rendelkezésére, ha csendre vágytak, vagy ha szükségét érezték, hogy számvetést készítsenek, illetve döntsenek az előttük álló fontos kérdésekben. A kastélyban nem volt képtár, de az egyes helyiségek falait főleg a család tagjait ábrázoló olajfestményekkel, az uralkodók képmásaival, illetve acélmetszetekkel díszítették. Az inventáriumban szereplő képek közül mindössze egynek, Kölcsey Ferenc képének keletkezés-történetét ismerjük. Amikor 1838-ban meghalt Kölcsey Ferenc, Szatmár vármegye főjegyzője, a rendek úgy határoztak, hogy emléket állítanak neki, és a vármegyeháza termében fogják elhelyezni közadakozásból elkészítendő képmását. A feladattal Kende Zsigmond alispánt bízták meg, aki Károlyi György titkárának, Kölcsey jóbarátjának, Bártfay Lászlónak a segítségét kérte. Bártfay örömmel vállalta, és a számára festett Kölcsey-portré felhasználásával a Budán és Bécsben is népszerű Anton Einsle-t

37 kérte fel a mű elkészítésére. A kép 1839 augusztusára elkészült, de a fizetés körül bonyodalmak támadtak.

38 Bár 1842-ben a megye elrendelte az addig Bártfay László által őrzött kép hazaszállítását, de akkorra Szatmárban a konzervatívok kerültek többségbe, és nem akarták a vármegye termében elhelyezni. Ekkor Károlyi György felajánlotta a kastély egyik szobáját, ahol egészen 1861-ig őrizték. 1861-ben, főispánsága idején, ünnepélyes keretek között helyezték el a vármegyeháza termében. 37 Einsle, Anton (1801-1871) udvari arcképfestő 38 Részletesen lásd CSORBA Sándor: Kölcsey Ferenc utóéletének első évtizedeiből. Fehérgyarmat, 2002. 24-41.