Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Takács Péter: Várak, kastélyok kúriák Szatmár megyében

a pálinka- és lekvárfőző üstöt „kommunizálták" el lassan fél százada Rákosi vasgyűjtői. Ezeket a tornácos, oszlopos, véggel „utcára rugó" házakat csak az árvíz járta lapos teknőkben cserélték a kommunizmus eljövetelét ígérő jellegtelen sátor-, vagy lapos tetejű kockaházakra az 1970-es árvíz után. A beregiek szerencsésebbek voltak. Nekik kétezer táján Makovecz Imre álmodta vissza korszerű és a beregi tájba illeszkedő kúriáikat. Ok úgy vélték, a kockaházakhoz nem illenek Isten kazettás mennyezetű hajlékai, a paticsfalú „katedrálisok". A szatmári kockaházakhoz a lerombolt várak, a szakadozott tetejű kúriák, a düledező udvarházak, az elgazosodott parkú nemesi lakok és a funkció nélkül árválkodó, ablakaikat, ajtaikat vesztett kastélyok illenek. Amilyenek fölött Gyulai Pál szomorkodott, mikor temette a régi udvarház utolsó gazdáját. Ha Dodonába álmodjuk magunkat, magunk is látjuk, miként alkuszik a pesti miniszter a bukarestivel a még megmaradt szatmári táj Romániához „privatizálásáról". Felelősségtől és rokonszenvtől áthatva utoljára Gyulai Pált foglalkoztatta az ódon Magyarország történelmi funkcióval terhelt lakhelyeinek haldoklása.

8 Utána már csak Ady, Móricz és az e tájon is birtokos két Tisza: Kálmán és István tudta, hogy Nagygéc és Csengersima is Magyarországhoz tartozik. Ők még sejtették, hogy ezer év történelme szunnyadozik a várak, várkastélyok, kastélyok, udvarházak, kúriák, úrilakok, villák szétszóródott, romladozó falai között. Mai köz- és reklámszakember azonban képtelen már egymástól megkülönböztetni a várat, várkastélyt, kúriát, udvarházat, kisnemesi lakot, jobbágy viskót és zsellérházat. Fogalmi és helyzet-tisztázás: várak, kastélyok, udvarházak, kúriák és lakóik Talán a vár kivételével - bár némileg az is - a forrásokból előhívott terminológiák régi korok emberének családi és magánéleti kereteit jelölték. A mai közbeszéd azonban a reklámokban, ismeretterjesztő írásokban, gyakorta műemlékvédő tanulmányokban is - a vár és várkastély kivételével - a nemesi kúria elnevezéssel illetik őket, így különböztetve meg ezeket a köznép lakóházaitól, a jobbágyok viskóitól és a zsellérek kunyhóitól. A tartalom- és értelem vesztésben sorvadó kúria ~ curia szó azonban feltűnően gazdag jelentéstartalom hordozója volt. Az ókori Róma katonai, tanácskozási, város-, illetve társadalomszerveződési szakkifejezései között éppúgy megtaláljuk, mint a katolikus 8 GYULAI Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája. Pest, 1857. (a továbbiakban GYULAI, 1857.) 9 FINÁLY Henrik: A latin nyelv szótára. Bp., 1984.