Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Gecsényi Lajos: Egy beregi nemesúr a Szepesi Kamarában Szigeti Vas Márton kamarai tanácsos 1659-1666

Montecuccoli tábornagy parancsnoksága alatt Erdélybe vonuló, majd onnan visszavonu­ló német zsoldosok kietlen sivataggá változtatták. Ezt sem hallgatta el jelentéseiben. „In­nen való jó híreket en K[e]g[yelme]tek[ne]k nem irhatok, hanem ennek a darab földnek romlása, pusztulása naponkent nevekedik s miolta Schiffer uram it volt nem hogy köny­nyültek volna valamit az dolgok, de azolta gyakortab excurralnak az nemetek, ki miat ugy el rémült az szeginsigh, ha valamivel killyeb mehet az üdő ez a föld nagy részint pusztán hagyatik. Ki veget mostan elegetis koczodvan Hajszter urammal s Ígérete ugian magát, hogy ez utan nem leszen s azokat is megh bünteti. My telik benne megh mutattya az «ófó'. 22 A rablások egyébként saját birtokait sem kerülték el, noha 1660 novemberében a Ka­mara külön is kérte Heister tábornokot, hogy védje meg Vasnak a szatmári vár környékén lévő javait a katonák túlkapásaitól. 2j Végrendeletében azt is említette, hogy feleségétől a közelebbről meg nem nevezett „lázadó pórok" 300 tallért vettek el. Özvegye, évekkel ké­sőbb, 1669-ben férje szolgálataiért, a Rákóczi György alatti zavaros időkben és a katoli­kus hite miatt elszenvedett károkért 2000 rajnai forint kárpótlást kapott. 24 Az sem érdek­telen, hogy az egyik legkedveltebb tarcali szőlőhegyen, a Mézesmálon Báthory Zsófia és fia „ Vas Márton uramhoz való jó akaratunkból" 800 forint lefizetése fejében engedtek át neki egy darab szőlőt. 25 Wesselényi nádortól is vett két szőlőt Tarcalon. Volt háza és sző­leje Nagymuzsajon is. Nádori adományként pedig megkapta a kihalt Tivadari és Borzso­vay családok birtokrészeit. Miután gyermeke nem maradt így a 900 tallérért vásárolt Szat­már megyei óvári udvarházát végrendeletében a szatmári jezsuita rendházra hagyta. 26 Vas Márton, noha lakást szerzett magának Kassán, napokat, heteket töltött a gulácsi birtokon, ahonnan folyamatos kapcsolatot tartott az erdélyi határon működő harmincado­sokkal, a szatmári udvarbíróval és más hivatalnokokkal. Ide érkeztek be a jelentések az erdélyi helyzetről is. Innen intézkedett a hadsereg-ellátással kapcsolatosan ügyekben, lá­togatta Bereg és Szatmár vármegyék közgyűléseit. Kassára, a Kamarához, illetve Po­zsonyba Zichy Istvánhoz a Magyar Kamara elnökéhez küldött leveleiből nyomon követ­hető, hogy mikor és mennyi ideig tartózkodott szűkebb pátriájában. így különösen hosz­szú ideig maradt Gulácson 1662 őszén és telén, amikor a kamarai tisztviselők a pestis elől Késmárkra menekültek. Egyébként is minden esztendőben szeptemberben, talán az őszi betakarítás miatt is, gyakorta időzött Beregben. 1665 februárjában viszont a lengyel ha­tárvidékre utazott, ahol Krakkóból várt egy orvost, aki márciusban Lublón meg is kezdte 22 MOL, E 254. Repraesentationes, informationes et instantiae 1661. április. No. 8. 23 MOL, E 240. Protocolla et diaria consilii Camerae 1. köt. 1660. november 26. 24 MOL, E 273. Libri regii 14. köt. (Másolati könyv) 199. 25 MOL, A 57. Libri regii 10. köt. 1030-1032. lap. 1662. március. I. Lipót fél évvel később megerősítette ezt az ado­mányt. A szőlő néhai Mosdóssy Imre, Szuhay Mátyás és Gáspár birtokai illetve egy másik Vas szőlő szomszéd­ságában feküdt. A szőlők (Tarcalon kívül Tállyán is) tették lehetővé, hogy részt vegyen a lengyelországi borex­portban, amit egy 1665. március 5-én kelt adóslevél jelez, amikor Maximovicz Albert lublói lakos 45 hordó tállyai és tarcali bort vett tőle 1125 tallérért. MOL, P 1986. Holló család levéltára. 1668. 26 KOMÁROMY, 1901.457.

Next

/
Oldalképek
Tartalom